Bántalmazásnak számít-e az, ha a szülők kamasz gyerekük valóságérzékelését tévesnek mondják többször?

Részletesebben leírom itt. Ez kamaszkoromra és fiatal felnőtt koromra is vonatkozik így, hogy "felnőtt" vagyok nem tudom mennyire számít bele.

1.Bemeséled magadnak/ fejedben van baj: pl: Rosszul leszek a nagyvárosi csapvíztől. Érzem, hogy mentális egészségemmel valami nincs rendben. Később kiderült, hogy szorongásban szenvedek.(Pszichiáterhez is magamtól mentem, mert arra is volt a válasz, hogy úgy sem fog segíteni. Meg, hogy jajj oda kik mennek.) Amikor nem könnyű étellel indítom a napot akkor az "megfekszi" a gyomrom. 3műszakos munkarend mellet úgy érzem, hogy csak délelőttös héten és hétvégén van életem. Na az ilyen mondataimra mindig az volt a válasz, hogy csak bemesélem magamnak.

2.Bármilyen bántás/elnyomás ér én vagyok a rossz:

Amikor bántottak, vagy próbáltak elnyomni sulis, most meg munkatársaim ezért is én vagyok a hibás úgy értve, hogy biztos olyan dolgot tettem amiért haragszanak rám, vagy én vagyok a rossz amiért ez zavar. Amikor arról mesélek vágyaimat kivetítve magyarúl lódítva (vagy a valóságot eltúlozva), hogy egy szituációban kiálltam magamért akkor én vagyok a rossz az ő szemükben. Kiakadnak amikor azt mondom, hogy én is olyan érző ember vagyok mint más, jogom van megvédeni magam, ha igazságtalanságot érzékelek. Erre a válasz rendszerint az, hogy: "Véd meg magad szóban szépen" Ami alatt kb azt értik, hogy azt mondjam, hogy:" Légy szí ne bánts, ez engem zavar."

Hozzáteszem ehez a másodikhoz, hogy igen az én hibám ez, de azért mert hagyom magam, nem állok ki magamért, de a szüleim ezzel nem értenek egyett. Ők az előbb leírtakat reagálják rá.