Mennyire egészséges dolog azon sírni hogy egy ideig nem elérhető a pszichológusom?

Semennyire.

Ha nincs kivel beszélned és ezért vagy "szomorú", mert vele tudsz, akkor még valamennyire érthető a dolog, de egészségesnek egyáltalán nem az szerintem.

Nem egészséges. De épp azért jársz hozzá, hogy megerősödj, ne kelljen ehhez szakmai támogató háttér, legyen jó emberi kapcsolataid.

Nem az egészséges a jó szó rá, hanem a természetes. Még film is készült erről a helyzetről, láttam is akkor, amikor az én terapeutám ment szabadságra, hogy haragudtam rá, hogy hogy képzeli. Már nem emlékszem a film címére, de valami amerikai film volt. Az, hogy sírsz rajta csak azt bizonyítja, hogy szükséged van rá.