Felnőtt kori autizmus diagnózis után hogyan tovább? (részletek lentebb)

Engem is érdekelne.

Mi az ami a legjobban hiányzik? Ha olyan emberek társaságára vágysz akik megértenek, e diagnózissal élők csoportjait keresheted közösségi média-oldalon, vagy aspergeresekkel, autistákkal foglalkozó alapítványokat.

Jelenleg én is vizsgálat előtt állok, minden kritériumnak megfelelek (hozzá kapcsolódó mellékes dolgokkal együtt), viszont a pszichológusomnak tudom, hogy nem az autizmus a szakterülete, de ennek ellenére reménykedem benne, hogy volt már valaha felnőtt autista páciense, vagy képes felismerni felnőttekben is, hogy tovább tudjon küldeni egy specialistához felállítani a diagnózist. De még ez is csak 2 hónap múlva lesz, akkorra van időpontom.

Én azért szeretném, hogy diagnózisom legyen róla, mert eljutottam arra a pontra, amikor már belátom, hogy bizonyos dolgokkal nem tudok egyedül megküzdeni. Nem találtam rájuk soha megoldást, egyre reménytelenebbnek éreztem a helyzetemet és emiatt sokszor az öngyilkosságot is fontolgattam. Most is egy baromi nehéz időszakon megyek keresztül. Meg azért is, mert az egész életemet áthatotta és áthatja az, hogy hülye vagyok és csak bemesélek magamnak mindent, amit anyám "csak lusta vagy" meg "te nem is akarsz jobban lenni" meg a pszichiáterem "csak ilyen a személyiséged" meg még sok más ember táplált bennem a mantráival, amik miatt sosem jutottam el odáig, hogy felismerjem a problémámat és merjek segítséget kérni, úgyhogy meg kellett várni azt, hogy már testi tüneteim legyenek, mint például a konstans 120-as pulzus, amikor végre észrevették, hogy baj van.

Félek attól, hogy mi lesz a diagnózis után (főleg az elhelyezkedés és a munkahelyek miatt), de az a félelmem most sokkal erősebb, hogy ha így folytatom, akkor nem lesz hosszú életem.