Nevelőapám véletlenül áthajtott a kismacskánkon (kb 2 hónapos lehetett) és végig láttam az egészet. Hogy felejtsem el ?

Igazából mindegy ki hajtott át véletlenül rajta, a lényeg, hogy eltávozott. Próbálj meg sokat beszélgetni erről anyukáddal, testvérrel, ha van, esetleg barátokkal, és sírj csak, amikor kell.

A gyász egy önző tulajdonság, hisz nem azért vagyunk szomorúak, mert az eltávozottnak fáj, hanem mert magunknak...

Nem lehetett észerevenni,alatta feküdt. - egy francokat nem lehet észrevenni.

Nekünk is van macskánk, éppen ezért indulás előtt alaposan! körüljárjuk az autót, alá, de még a motorháztetőre ránézünk, mert a kis hülye simán bemászik a motortérbe.

Nem kinti macska, hanem a garázsba is szabad bejárása van.

Tudatosítsd magadban, hogy megtörtént. Igen, eleinte nagyon nehéz szembenézni vele, nem is akarsz rágondolni. Ha tudatosítod magadban, akkor előbb utóbb elfogadod a tényt, hogy megtörtént, és nem tudsz rajta változtatni. És innen lehet haladni a továbblépés felé.

Esetleg egy másik kisállat segíthet, de ezt te érzed, készen állnál-e egy új állatra, vagy nem. Ez egyéntől függ, valakinek segít, valakinek nem.

És ahogy előttem írták, a sírás segít.

"A gyász egy önző tulajdonság, hisz nem azért vagyunk szomorúak, mert az eltávozottnak fáj, hanem mert magunknak."

Miért ne sírhatna egy empatikus ember azért, mert a macskának fájt...?