Hogyan ne reagáljak hirtelen, ne pánikoljak?

Egy eléggé pörgős helyen dolgozom, mikor benne vagyunk a legnagyobb munkában, kapkodok, gyorsan beszélek, és próbálok koncentrálni, de tudom, hogy nagyon feledékeny vagyok, ha van már vagy háromféle tennivaló egyszerre, és megkernek egy negyedikre, hirtelen reagálok, hogy várjon meg később, de sokaknak az jön le, hogy milyen bunkó stílusban beszélek. Nekem ez nem tűnik fel, nem üvöltözöm (szerintem, bár elég hangos a munkahelyem, nyilván próbálok érthetően, nem motyogva), nem karomkodom. Ráadásul nagyon rosszul viselem a zajt, a tömeget, a nyomást. Viszonylag sokat javultam az elmúlt években, korábban ez még rosszabb volt, de a mai napig megvan az érzés, hogy itt és most el akarok menekülni - úgy értem az adott szituációban. Régebben olyankor sírva fakadtam, ezt már tudom kontrollálni, de a műszakvezetőnek, duty managernel sokszor az jön le, hogy mekkora bunkó alak vagyok néha velük, néha a munkatársakkal, néha a vendégekkel. (Egyébként szeretem a munkámat)

Hogyan tudnám ezt a pánikolást oldani, meg hogy stresszes helyzetben ne csattanjak fel?

Illetve állítólag pofákat vágok egyes szituációban. Sajnos nem tudom faarccal lereagálni, ha valaki bunkó velem.

(Néha akkor is pánikolok, ha mondjuk tömeg van a buszon, és le akarok szállni. Vagy ha sokan vannak a boltban, az utcá. Attól, ha hozzám érnek idegenek vagy akár munkatársak.