Hogy csak ilyen kevesen látják be hogy az életnek nincs értelme?

Minek regelizel, ha úgyis éhes leszel pár óra múlva?

Vagy én minek tanulok idegen nyelveket, ha egyszer úgyis meghalok, és a tudásom is elvész. (Kivéve ha tovább adom, hoppá!)

Mindenki meghal előbb-utóbb. Sőt maga a Föld, és az egész univerzum is el fog pusztulni. Tehát választhatunk, hogy ülünk a fotelben siránkozva, és várjuk a halált. Vagy! A kis időnket úgy töltjük, hogy jól érezzük magunkat, tanulunk, szeretünk, tapasztalatokat gyűjtünk, világot látunk, nevetünk, játszunk, stb.

Nekem az utóbbi vonzóbb. Lehet céltalanul búslakodni is, vagy akár találni valami célt, és azzal foglalkozni.

Idevágó egyik kedvenc idézetem: "A boldogság nem cél, hanem a célhoz vezető út maga".

Értelmet keresel, holott nem biztos, hogy az élet valami magasztos, mindenkinél feljebb álló értelem kergetéséről szól. Az életnek de facto nincs objektív értelemben vett értelme.

A TE életednek viszont szubjektíve lehet értelme, és teljesen rajtad áll, hogy mi az.

Ha állandóan azt nézed, hogy előbb-utóbb minden úgyis elmúlik, akkor letapadsz a jövőben, és elfelejted megélni és kiélvezni az odáig vezető utat, és az addig eltelő időt.

Minek vegyek kutyát, ha 15 év múlva úgyis elpusztul, és siratni fogom? Azért, mert 15 évig viszont végtelen mennyiségű szeretetet és örömöt fog adni Neked, amit sosem fogsz elfelejteni.

Sokaknak a kitűzött karriercélok elérése jelenti a boldogságot. Másoknak más célja van, pl. egy jól működő család. Nekem személy az, ha segíthetek másoknak (segítő szakmában dolgozom), és örömöt ad, ha látom a munkám eredményét. De ugyanígy jól érzem magam, amikor a hobbimat űzöm. Látszólag semmi értelme nincs kergetni a focilabdát, meg minek menjek ki a pályára, ha utána úgyis csak elfáradok és visszajövök? Hát azért, mert jól érzem magam, amikor ott vagyok. Egy szép gól, egy sikeres csel, egy megnyert meccs, szép összjátékok - ezért érdemes odamennem.

#7! Ha a kérdésed hasonló alapokon nyugszik, mint amit kérdező írt, akkor:

- A jövőben való letapadás arra a nihilista hiedelemre épül, hogy úgysincs semminek értelme. Kérdőjelezd meg saját magad. "Tényleg nincs semminek értelme? Biztos így van? Hogy lehet, hogy mások szerint van? Lehet, hogy én tévedek?"

- Keresd meg azokat a dolgokat, amiket szeretsz. Amik érdekelnek.

- Írd le, vagy mond el valakinek (csak rá gondolni nem elég), hogy milyen pozitívumokat látsz abban a dologban. Miért jó? Mi élvezhető benne?

- Miután benne voltál abban a cselekedetben, írd le, vagy mond ki utólag (csak rá gondolni nem elég), hogy milyen pozitív érzéseket éltél át közben.

A lényeg, hogy engedd meg magadnak a pozitív érzéseket, és erősítsd meg őket visszacsatolással. A negatív attitűdök kialakulása ugyanolyan megerősítés útján történik, mint amikor tanulunk. Ha 100x elolvassuk anyám tyúkját, úgy berögzül, hogy álmunkból felkelve is elszavaljuk. Ez is ilyen. Ha 100x rágondolunk arra, hogy ennek se annak sincs semmi értelme, úgy berögzül, hogy álmunkból felkelve is szent meggyőződésünk lesz, hogy semminek semmi értelme.

Ezt kell megtörni.

Olyan ez, mint amikor keletkezik egy ösvény az erdőben. Először csak végigsétál valaki a susnyáson, ezért lelapul a növényzet. Alig észrevehető. Utána többen végigmennek, akkor szép lassan kikopik a növényzet és ösvény lesz helyette. Később már annyira bejáratott út lesz a sok használattól, hogy járdát raknak oda. Aztán autóút épül. Végül már autópálya, mert akkora forgalma van.

Így erősödnek meg az agyunkban is ezek az "autópályák". Ez a rossz hír. A jó hír, hogy vissza lehet fordítani.

Ha nem megy, érdemes külső segítséget is kérni.