Hogyan lehet az OCD-s tevékenységeknek, gondolatoknak nemet mondani?

Alapvetően nehezen, de ki lehet tapasztalni egyfajta önkezelést - ehhez is idő kell, de a lényeg az, hogy nem lehetetlen.

Fontos, hogy a körülötted lévők támogatók legyenek - nem tudom a korodat, de pl. szüleid ne rád szólni akarjanak, mert azzal csak rontanak a helyzeten, elvégre te is pont azt szeretnéd, hogy "ne kelljen ezt csinálni".

Elég nehezen tud ebbe beleérezni egy olyan ember, aki nem tapasztalt ilyesmit - kívülről nézve minden sokkal könnyebb.

Tehát a nyugodt környezet segít, meg az, ha találsz magadnak olyan tevékenységet, ami elfoglal, eltereli a gondolataid...

...akár sportolás, akár főzés / sütés, akár számítógépes játék, olvasás, kerti munka, mindenki saját lehetőségeinek és érdeklődési körének megfelelően sokféle elfoglaltságot találhat, a lényeg, hogy szeresd az adott dolgot, el tudj merülni benne...

Tudsz rajt szelidíteni és szép lassan javítani, csak ne fogyjon el a türelmed.

Én kerek egy éve majdnem a gyorsított kijelentkezési formát választottam, OCD miatt... 2017-ig folyamatosan rosszabbodott, cselekvések és gondolatok vegyesen. Akkor voltam 24. Aztán valamiért nekiállt elmúlni, jóformán teljesen eltűntek, nagyon ritkán pár apróság, akkor is könnyedén el tudtam hessegetni. Aztán 2021 tavaszán ismét előjött, ráadásul úgy rendesen, nem fokozatosan, aztán 22 tavaszán ismét eltűnt, azóta megint relatíve jól vagyok.

Olvastam, hogy ki lehet úgymond nőni, azt hittem velem is ez történt, hisz stimmelt is, pont felnőtt voltam pár éve, hurrá elmúlt, aztán ugye azért csak visszaköszönt elég durván.

Amúgy az egész alapja egyrészt biológiai, azt én se tudom elmondani pontosan de valami ingerátvivő anyag nem úgy megy ahogy másoknál, másrészt meg a szorongás elvileg pont a táptalaja. Én is sokáig úgy hittem, hogy az OCD váltja ki a szorongást, ami logikus is volt, hisz megvoltak a rituálék, előtte már rettegtem, de tudtam úgy se kerülhetem el, meg mellé a spontán jövő dolgok.

Apró technikák vannak amik nálam többé-kevésbé néha segítettek.

Legyél pl amennyire csak lehet kipihent, ez hamar feltűnt nekem, hogy minél kevesebbet alszom annál erősebben jönnek, bár néha ez sem volt könnyű mert sok volt amit lefekvés előtt csináltam, és hát emiatt mindig próbáltam tolni a lefekvést, csak hogy ne jöjjenek a kényszerek.

Apró pozitív dolgok magad elé. Picit olyan ez mint mikor a karácsonyt város - utána meg jön az a máris vége depi ugye - de a lényege, hogy ilyen kis apró jó dolgokat kell magad elé tenni, hogy legyen valami amire esetleg gondolhatsz, hogy de jó lesz, a lényeg hogy pozitív dolog legyen.

Felületesen megtenni a dolgokat. Ez igazából úgymond el nem tünteti, de arra jó volt, hogy ha valami alapból 10 percig eltartott, akkor le tudtam úgy rövidíteni, hogy úgy teszek mintha megtenném. Ha pl valamit tízszer meg kellett érinteni, kb 10-szer felé legyintettem, aztán valahogy ez így elég volt.

Az utolsó meg igazából amolyan végső kétségbeesés szint, szintén inkább csak kicsit javítani a dolgokon, bár hosszú távon kontraproduktív is, mert ebből is ki kell jönni. Szóval hogy szabályrendszert építeni ki. Pl megszabtam időpontokat, hogy mit mikor szabad csinálni. Azon kívül tilos volt. Persze így sem tudtam 100%-ban elérni hogy az adott időkön kívül ne kelljen, de sokkal kevesebbszer kellett, mert szimplán ott volt a szabály hogy tilos. De cserébe tényleg ott van, hogy hosszú távon annyira rendszerré válik, hogy önmagában ezen szabály miatt is nehezebb lesz leállni.

Így elsőre ennyi talán, amúgy ha kérdésed van, vagy csak beszélnél róla írd nyugodtan akár itt de ha az jobb felőlem privátban is írhatod, ha tudok válaszolok / segítek szívesen.

Amúgy van FB csoportunk is, mármint OCD-s csoport, ott - sajnos - elég sokan vagyunk akik valamilyen tekintetben kapcsolatba kerültek ezzel.

Tessék elmenni pszichiáterhez, egyáltalán nem gáz.

A kényszeresség egy nagyon erős szorongás, amit ki kell oldani gyógyszerrel, másképp nem igen javul magától. Én is OCD-s voltam: szedtem is az antidepresszánst rá, és gyógyszerrel+terápiával+STOP technikával mára már egyáltalán nincsenek kényszereim. Az tuti, hogy gyógyszer nélkül nem ment volna.