Szerintetek milyen személyiségzavarom lehet?

Szóval talán ott kellene kezdeni,hogy az elétemben legelőször ért csalódás már alig 1 évesen ért amikor apám elhagyott minket és azóta se érdekeljük igazán. ( másik felesége lett, meg se hívott engem és a bátyamat az esküvőre sőt el se akarta mondani, nekem kellett kérdezni de be se ismerte(!)

Ez azóta is nagyon mély nyomot hagyott bennem.

Ezután kiderült, hogy van egy ritka betegségem, ami befolyásolta az egész gyerekkorom.

Ami talán a legrosszabb volt, hogy én voltam az iskolában mindig a csendes,szomorú gyerek de itthon ennek az ellentéte. Egyszerűen nem tudtam azonosulni senkivel mindenki teljesen más típusú ember volt. Amikor meg voltak barátaim mindegyik hàtbaszúrt amikor semmit sem csináltam. Így ki tudom jelenteni, hogy egész altalánosban ez ment minden egyes nap: gyomorgörcsel mentem be, megkerdőjeleztek mindent magamban, hogy én vagyok-e a baj, nagyon szorongtam, öngyilkos gondolatok stb.

És ami most is nagy csapás volt, hogy az unokatestvérem akire testvérként tekintettem fél éve nem beszéltünk mert szóltam neki valamiért,aztán vitatkoztunk és a vegén ilyeneket mondott, hogy gondolkozzak el miért nincs mellettem senki sem. Amikor mindig mondtam neki, hogy milyen emberek vesznek körül, a “barátaim” is miket mondanak nekem ok nelkül. (Azzal a betegséggel is csesztettek pl)

Szóval az utolsó ember akiben megbíztam, napi szinten beszéltem nincs már.

Természetesen rengeteg más dolog is van más emberekkel illetve más dolgokkal de most ezeket soroltam inkább.

Így mindent összegezve, szerintem kialakult nálam valami zavar.

Ezek alapján:

-NAGYON durva hangulatingadozásaim vannak sokszor ok nélkül is.

- Ahogy írtam sok öngyilkos gondolatom volt/van.

- Valamikor nagyon szeretem magát az életet és nagyon fel vagyok dobódva de valamikor meg (akár 5 perccel is később) meg üresnek és értelmetlennek érzek mindent.

- Egy ideje van az, hogy már semmi sem tud érdekelni. Semmi. Se a suli meg nagyon semmi más.

- Néha elkapnak pánikrohamok de ez ritka.

- Sokszor leszek ideges és néha kontrolálni se tudom. Mindig elképzelem a fejemben, hogy pl ott egy tányér és földhözvágom. Vagy ami rosszabb ezt egy emberrel képzelem el.

- Ezt az előzőhöz kapcsolva, pl meglátod egy tányért és ha nem is vagyok ideges csak úgy érzem össze akarom törni.

- Az emberekkel kapcsolatban. Elkezdtem mindenkit utálni, és őszintén szinte semennyi empátia nincs bennem már. Csak a családom felé. De mások iránt egyeltalán nem.

- Egy ideje úgy van, hogy pl anyukám kérdezi mástól, hogy miért vakarta ennyire szét a kezét meg, hogy miért szomorú egyszerre rosszul érzem magam, hogy nem én kapok figyelmet és senkit se érdeklek. ( enyhe túlzások)

- Ha van valaki akit szeretek akkor tényleg túl úgymond “megszállottság” jelei vannak néha.

- Ha pl egy fiú kicsi figyelmet ad nekem bármilyen szempontból akkor is képes lennék szerelmes lenni belé.

Egyenlőre ezeket írtam le vannak mások is de gomdoltam ennyi elég.

Lány vagyok, 16 éves.