Mi a véleményetek a pszichológusokról, pszichiáterekről?

Általánosságban is lehet sajnos: túltelített a szakma, ennél fogva fel is hígult. JÓ és tényleges szakembernek van létjogosultsága, csak sajnos 10-ből 8 közhelyek puffogtatásáért gondolja elkérni a pénzeket. Az sem mindegy mennyi sütnivalóval áldott meg az ég, illetve milyen önismereti szinten vagy. Ha alapvetően össze tudod kötni az életben az összefüggéseket és a sajátjaidat is átlátod, érzelmi intelligenciában sem vagy rossz, az életed során begyűjtötted már a számodra hatékony feldolgozást biztosító módszertanokat, akkor csekély a valószínűsége, hogy gigantikus felismerésekkel sétálsz ki a rendelőből. Egyre többen vagyunk már a bolygón, mindenki ért a mindenhez is, az átlagember meg hajlamos hanyatt esni attól (főleg némi kilátástalanság közepette), ha egy másik "szakértő" plecsnit akaszt magára, akár iskola által.

Adódhat persze mindenki számára kiemelt trauma amikor segítséget kér vagy csak túl sok sötét felhő gyűlt össze túl sok ideig a feje felett, szépen lassan, módszeresen. Az sem tuti, hogy nincs szőnyeg alá söpörve valami a múltunkból (amiről ugye nem tudatosan tudunk, ez a lényege), tehát nem állítom, hogy kóklerek gyülekezete és hogy feleslegesek, de tényleg ki kell fogni az adott problémára érdemben reagálni tudót és tényleges megoldást adni adót. A kutatás maga is idő, pénz, energia: ha nem segít, a pénz akkor is el van rakva! Van, hogy egy értő, téged ismerő barát a legjobb szilológus.

#3, ugyanez a tapasztalatom, mutattam az arcába az adott gyógyszer mellékhatás-listáját, nem tartotta relevánsnak... No komment. Nagyon észnél kell lenni, mert hát honnan tudhatná egy másik ember JOBBAN nálad, hogy mi miután történt és hogyan? Legyen az szívdobogás vagy más. Aki befolyásolhatóbb személyiségtípus, annál komoly, maradandó bajok is keletkezhetnek félrekezelések miatt. Még szerencse, hogy jellemzően legyengült, kétségbeesett állapotban keres fel ember orvost (vagy ugye már nem).

Legtöbbször kiégettek, az esküjükben foglalt fogadalom teljesen elhalványult, így mennek be dolgozni nap nap után. A lepattintó szövegeket persze tökélyre fejlesztették, a lelkiismeretes szakmai tartalom meg nem akar csörgedezni. Ha felkészülsz a bajodból, hogy összedolgozzatok, hamarabb legyetek előrébb, akkor ne akard jobban tudni (orvos egó bekapcs.).

Szia! Én rendszeresen járok önismeretbe pszichológushoz, nekem sokat segít, mindig jobban érzem utána magam és érzem, hogy egy-egy darab a helyére kerül. Ehhez szerintem az kell, hogy motivált legyél, szorgalmasan dolgozzál magadon, amit javasol csináld. Pl. nekem mondta, hogy kezdjek el gyakorlatokat végezni, amiket tanított, légzéstechnikát meg ilyeneket és kérte, hogy csináljam. Plusz naplót vezetek, érzelmeket ismerek fel, figyelem a reakcióimat stb. ezeket mind lejegyzem és megbeszéljük következő alkalmon.

All in all, tényleg elkötelezettnek kell lenned.

De persze az is fontos, hogy jó szakembert válassz. Én sok terapeutát ismerek, mert rokon szakmába dolgozom, van akivel együtt tudnék dolgozni, van akivel nem, ez attól függ mennyire jó a kémia közöttetek, mert a terápia az nagy részből interakció.

Pszichiáter az más tészta, oda szerintem ajánlás alapján jó menni, pl ha a pszichológus elküld ahhoz akivel ő együtt szokott dolgozni. A pszichiáter önmagában nem ér semmit (persze ír fel gyógyszert, ami van hogy kell), de terápia nélkül hiába szeded, a tünetet enyhíti, de az okot nem szünteti meg.

Vagy ha mindenképpen pszichiátert választasz olyat kell, aki terápiát is végez.