Nem tudok már tanulni, ez miért van?

Kiégtél. Talán azért, mert nem érdekel az, amit tanulnod kellene és nincs motivációd. Hiába tanulod, nem jegyzed meg, és úgy érzed, nem haladsz vele semmire... ismerős.

Nem biztos, hogy mindenkinél beválik, de én azt a gondolatot ültettem el a fejembe, hogy a terheket egyszerűen le kell tenni. Vagy erőt venni magadon és befejezni amibe belekezdtél vagy váltani. Persze ez attól is függ, hol tartasz és mennyit kellene még így szenvedni.

Mérlegelj...

"nem számolok be neki a jegyeimről"

Ha érdekli, megnézni az e-naplóban, nem?

"Teljesen elfáradtam és sehogy nem tudom kipihenni magam."

Hánytól hányig szoktál aludni éjjelente?

Az alvás tényleg fontos, én 9 után fekszem és fél 6-kor kelek. Megvan a 8 óra általában, de néha még ez sem elég.

Nekem se mindig megy a tanulás, olyat meg főleg nem ami nem érdekel, de sajnos muszáj.

Ha a szak nem tetszik amin vagy, akkor válts vagy ha ez nem opció, próbáld érdekessé tenni a tanulást.

Hány évesen vagy 9.-es? Esti iskola munka mellett?

A kialvatlanságot mindenképp ki kell küszöbölni, minden ott kezdődik, az biztos.

Ha az megvan, és érdekel is a szakma, akkor lehet, hogy a tanulási módszeren kéne változtatni. Rá kell pl. jönni, hogy hallás után tanulsz-e könnyebben vagy olvasás módszerével, lehet, hogy a rendszerességen kéne javítani, meg minden tantárgyat kicsit másképp érdemes megközelíteni, stb...

Mi a legnehezebb az egészben?

"A legnehezebb hogy régen mindig rávettem magam a tanulásra, mert úgy éreztem ez a kötelességem, hogy minden ötös legyen. Viszont mostanában nem értem mi értelme van tanulni, járni iskolába."

Kisebb korban még jobban elfogadja az ember, hogy tanulni kell. Amikor már nagyobb, és elkezd rajta filózni, hogy tulajdonképpen miért is kell, amikor X meg Y se tanult, mégis megél, méghozzá nem is rosszul, stb., akkor nehezebb. Ez természetes jelenség. De gondolj bele, hogy milyen emberek között akarod eltölteni az életedet: olyanok között, akik semmit se tanultak, ezért alkalmi munkákból élnek, már korán reggel töltik magukba a féldeci piát, hogy valahogy túl tudják élni a következő napot is, koszos ruhákban járnak (már csak a munkájuk miatt is... amikor épp van nekik), sose járnak még moziba se, stb. - vagy olyanok között, akik tudományos konferenciákon találkoznak egymással, könyvtárakban és/vagy kémiai laborokban töltik az életüket kutatómunkával, fehéregerek között, vagy micsoda. Na és akkor azt nézd meg, hogy azok, akik olyan életet élnek, ami számodra vonzónak tűnik, milyen végzettséggel rendelkeznek - és arra próbáld belőni a szintet.

"Ha rá veszem magam a tanulásra akkor is csak fél óráig tudnék tanulni, miközbe sokkal többet kéne"

Ráveszem - egy szó, miközbeN.

Akkor tanulj csak fél óráig, aztán csinálj valami mást, utána megint tanulj fél órát, stb. És örülj neki, hogy igenis képes voltál fél órát tanulni, meg még fél órát, meg még felet - és jutalmul tarts szüneteket, amikor másvalamit csinálsz, olyasmit, amit szeretsz. Amikor kezdődik az újabb fél óra, a mobiltelód és minden más kütyü, ami elterelheti a figyelmedet, legyen egy másik szobában! Amikor pedig kezdődik a szünet, állítsd be valami időzítőt, hogy vedd észre, meddig tart, különben órákra beszippant a net!

"amit tanultam elfelejtem"

Vedd elő többször ugyanazt! Ne azt várd magadtól, hogy egy olvasatra megmaradjon minden a fejedben évekre. A tanulás nem egyenlő az elolvasással.

"Egyébként sose tudtam figyelni órán"

Ha a körülötted ülők miatt, akkor ülj át máshova! Ha a tanórákat kihasználod, sokkal kevesebb tanulnivaló marad otthonra.