Meggyűlőltem az embereket, és teljesen feladtam. (?) Többi lent.
Nos, 18 éves vagyok májusban érettségizem. A családi hátterem szószerint egy nagy nulla, a családi légkör egyhén szólva toxicus, anyám olyan durván mentális beteg (13 éves kórom óta) hogy a pszichológusom csodálkozik hol a gyámhatóság itt hol volt?
Na de lényeg, ennyi bevetés elég volt. Probáltam barátkozni, iszonyat magányos vagyok. nos, suliban borzalmas... Az osztály öli egymást, egyedül a padtársammal vagyok jóba de csak addig amíg mellettem van a suliba utána le se szar.
Probáltam neten is ismerkedni. Az egyik srác 2022 augusztusától kezdve (!) Játszott velem, januárba dobott el, egy "nem akarok a barátod lenni" mondattal. Tudjátok, hogy szenvedtem? Mert miután októberben taliztunk, egyfolytába manipulált, hazudott, ignorált messengeren. Ő amúgy idősebb is volt. Aztan megismerkedtem egy másik legénnyel. Az elejétől tudtam, hogy valami van, mert ironikus, hogy egy pénzével flexelő takony velem akar barátkozni, egy senkivel. Velem senki se akar barátkozni, még a csőves sem. Nagyon beadta hogy mennyire akar barátkozni, találkozni, én hittem már a végén, és ez is ignorál már. Elegem van. El kell engedni az egész barátkozosdit. Régen volt jó 12 évesen amikor minecraftoztam meg gtaztam, nem csalódtam ennyit. Átlagon felűli kinézettel rendelkezik egyes emberek szerint, de engem ez nem érdekel. Megprobálok igényes lenni.
Amúgy a stílusom most azért ilyen faragatlan, mert már elegem van. 2020ba jött ki rajtam a magány, azóta érzem azt, hogy engem senki se szeret, és rengeteg depresszió, öngyilkoskísérlet. Már nem érzem, egyszerűen csak gyűlőlök már élni. De miért is? Az emberek miatt.
Amúgy ehhez kezdek változni. Tegnap a buszon rám szólt egy öregasszony, hogy álljak már fel. Én elkezdtem vele ordítozni, hogy majd a koporsóba eleget pihengethet hagyjon békén, az egész busz engem nézett. 2-3 hónapja max ignoráltam volna, tavaly nyáron át is adtam volna neki. Nem jó írány.
válasza:Nem bizony. Nem jó irány, és tök jó, hogy te is felismerted. Sajnos az otthonrol hozott csomag miatt nehéz megtalálni a helyes utat, de úgy tűnik, te szeretnéd.
Változtass és észre fogod venni a változást. Például ha nyár lett volna, és átadtad volna a helyed a néninek (bármennyire is nem esett jól akkor ezt megtenni) akkor láthattad volna a körülötted lévők elismero tekintetét, vagy a néni hálás nezeset.
Próbáld ki, hogy pár napig légy pozitív és tegyél jó dolgokat. És figyeld meg, hogyan hatnak rád vissza. Nem kerül semmibe.
válasza:En ugyanezt az utat jartam vegig gimiben.
Nalam is a csalad anyam ongyilkos lett, apam meg idegbeteg es valamikor fenyeget hogy megver, meg is utott mar + szegenyek vagyunk.
Tele vagyok diagnosztizalva csomo szemelyisegzavarral, hisztrionikus, meg dependens, sulyos epizodikus rekurrens depresszio, generalizalt szorongas, stb..
Mar joval idosebb vagyok, mondjuk annyival nem kozel 30.
De nekem az a mult inkabb felnyitotta a szemem hogy az emberek mennyire leszarjak a masikat. Felszinesen amit meg akit kell azt megtartanak, mosolyognak, de meg a sajat csaladtagjukat is leszarjak sok helyen, nemhogy parkapcsolatban abuuzus alakul ki.
Senki nem fog hinni neked, kirohognek, nem vesznek komolyan meg ha segiteni akarsz nekik is, nem fogadjak el, pedig ok is tudjak hogy szenvednek.
Ameddig nem erinti oket valami dolog, addig mindent es mindenkit leszarnak.
Igy dontottem, hogy inkabb elkezdem a sajat "maganyos farkas" eletemet elni.
Tudom mit érzel
Én 16 vagyok
Én nem igazán szeretem a családomat
Főleg az egyik mamámat
Negyedikes voltam, amikor közölte velem, hogy nem vagyok az unokája
Csak az unokatesómat fogadja el unokájának, engem nem
Negyedikes korom óta nem is találkoztam vele, de nem is akarok
Azok után, amiket tett és mondott nekem
Nekem nem is hiányzik
Talán, ha majd kijártam (ezzel az évvel együtt) négy év múlva a középsulit
Akkor leszek 19 éves
Akkor majd talán meglátogatom őt
Addig boldoguljon, eddig is jól meg volt magában gondolom én...
De én miatta félek össze jönni bárkivel is
Mert ő mindig ossza az észt és q hülyeségeit is...
Amikor anyáék összeházasodtak
Utána apáékhoz költöztek
Magyarul mamához és amikor anya terhes lett velem
Akkor Mama majdnem lelökte őt a lépcsőről
Negyedikes voltam, amikor letagadott
Akkor azt hittem, hogy valami rosszat tettem
Azóta rengetegszer próbáltam öngyilkos lenni
Meg sem tudom számolni, hogy hányszor
Főleg, hogy a srácok is eddig kihasználtak
És ez még rá tett egy lapáttal
válasza:Nagyon sajnálom,és teljesen átérzem.
Az idejét sem tudom velem mikor volt utoljára kedves valaki,a családi élet katasztrófa,a "barátok" mindog elfordultak tőlem,a férfiak meg örök életükbe csak kihasználtak.
Mint aki kb teljesen szerethetetlen.
Én már akkora falakat húztam magam köré,hogy nem valószínű,hogy ezen átjut már bárki is valaki.
Egyszer azt mondta egy ismerősöm,valójában az élet arról szól,hogy éld a saját életed,és megtanulj önállóan boldogulni.
Hát mit mondjak? Soha nem vágytam erre,de úgy látszik tényleg ez van.
Van,aki szó szerint sajnos nem kell senkinek. 24/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!