Mi történne, ha eltűnnék szó nélkül?
Úgy érzem nem bírom már sokáig. Lelkileg nagyon rosszul vagyok. Megterhel a munka, állandóan ideges vagyok, szorongok minden nap. Minden napom egy küzdés és szenvedés végeláthatatlanul. Egyszerűen hiába gondolkozom azon, hogy mi vezetne ki ebből a helyzetből, mi lenne a megoldás, nem találom. És lelkileg már belefáradtam, úgy érzem nem bírom, nem tudok már küzdeni, feladom és eltűnök. Bár nem oldana meg semmit, lassan már mégis úgy érzem, hogy menekülnék az életem elől, a felelősség elől, mindentől.
Sokat gondolkodtam az elmúlt 1 évben öngyilkosságon. Sajnos kísérletem is volt rá. Egyedül az tart vissza, hogy fájdalmat okoznék azoknak akik szeretnek. Valamennyire az is, hogy szeretnék megoldást, szeretnék kitörni ebből a helyzetből, de egyszerűen nem tudom mit tegyek.
Nagyon el vagyok keseredve.
válasza:A szomorú az, hogy semmi se történne. Az élet megy tovább, mindig ment.
Viszont megoldást sem kínál a problémáidra.
Mi a célod? Azt feltételezem, hogy ha nem is boldogan, legalább élhetöen élni életed, csak te teheted meg a szükséges változásokat.
Csak játsz el a gondolattal: te tényleg inkább meghalnál a helyett, hogy kilépnél a munkahelyedröl, elküldenéd a picsába akit el akarsz, majd elindulnál valahova a világba?
Akkor inkább mondasd azt, hogy az utadon haltál meg valamiért (szomjan halsz, elütnek, megcsíp egy rovar vagy elfertözödik egy sebed….stb….) mint hogy beveszel egy marék szívgyógyszert vagy mi. Érted az egyiken történhet veled valami értelmes is, a másik csak semmi.
Ez csak az én véleményem, de én így látom.
válasza:
válasza: válasza:Az, hogy eltűnnél úgyszólván, ha nem szólsz senkinek akkor keresnének (rendőrség stb.)
Milyen fajta munkát végzel?
Szerintem nagyon jót tenne neked egy teljes hét szabadság, és pihenés és elbeszélgetés a problémáidról egy pszichológussal vagy a családtagjaiddal.
Ne gondolkozál az öngyilkosságon nem jutsz vele se előre, se hátra , csak fájdalmat okoznál a szeretteidnek. Szerintem valami pánikbetegség jött elő nálad.
Voltam szakembernél. Sajnos nem segített, legfeljebb ideig-óráig és hosszú időbe telt, mire egy kicsit is ért valamit. Nekem sajnos nem is telik rá, időm sincs rá, sajnos azt tapasztaltam a legtöbb pszichológusnál, hogy egyáltalán nem érdekli, mi van velem, hogy tudna segíteni, csak az anyagi javak miatt csinálja a munkáját.
Sajnos nem mondhatok fel, mert hosszú munkanélküliség után vettek fel ide. Lehetőségeim nem-nagyon vannak. A munkám is kikészít, de a munkanélküliség is ezt tenné. Keresek mást, de mindhiába, túl sok lehetőségem nincs.
Mennék, haladnék előre, de egyszerűen nem tudok.
Ha szabadságot veszek ki, az sem oldaná meg hosszútávon a problémáimat.
Úgy érzem, sokkal könnyebb és gyorsabb megoldás lenne meghalni. Sajnos úgy érzem, hogy nincs miért élni. Csak szenvedésből áll az egész. Ma is egész nap csak sírtam volna, a gyomrom is ki van készülve.
Tudom, hogy segítség kellene, de nem merek kérni. A munkahelyemen sem néznék jó szemmel, ha kiderülne, hogy mentális betegségem van. Talán ki is rúgnának. De akkor megint mi maradna...a sok kiadás, mellette egy forintom sem lenne és nélkülöznék.
Eléggé elkeserítő az is, hogy itt írom ki magamból a gondjaim, de sajnos másnak nem tudom.
válasza:Hosszú lenne leírni mi az, ami bánt. Röviden: minden.
Munka után annyira fáradt vagyok, hogy semmihez sincs kedvem, csak fekszem.
Nem egyedül élek. Nem nevelek gyereket, ellátni se tudnám. Még magamat se rendesen, csak küszködök.
válasza:Szerintem ez amolyan nitrozatív stressz van jelen nálad.
Láttszólag alaptalanul pánikolsz mindenen amin nem is kellene. Munka után próbálj meg kikapcsolódni pl. mozogjál valamit, lélegezz mélyeket, igyál valami teát, sok folyadékot, pihenjél előtte nap főzz meg valamit , hallgass zenéket , filmezzél, menjetek el koraeste sétálni. Az, hogy anyagi gondjaid akadtak azt a családtagjaidal kellene rendezni. Nem ettől fog összedőlni a világ , nyugodj meg. Hidd el jobb ha egészséges vagy minthogy betegen pénze legyen az embernek.
Valahol igazad van.
De nekem a családom nem olyan támogató, nem értik meg a mentális problémáim, szerintük a munkát bírnom kéne és nem tehetném meg, hogy otthagyom. Szerintük.
Kezdek belebetegedni. Elég sok minden összejött az évek alatt.
Depressziós vagyok, generalizált szorongással és szociális fóbiával küzdök. Ezekkel kezeltek legalábbis. Nem tudom, mi lenne a megoldás.
Lehet be kéne feküdnöm a pszichiátriára, de félek. Nem akarok gyógyszerfüggő lenni, nem akarok olyan körülmények közé kerülni, ráadásul lehet, hogy elveszítenék mindent. De az a baj, így előbb-utóbb be fogok kattanni. Napról-napra egyre jobban kezdek befordulni.
válasza:8/9- és vagyok .
Azt nem említetted , hogy hány éves vagy ? Nő vagy férfi vagy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!