Valaki segít? (Mentális egészség)

Öngyilkosságnak akár csak a gondolata is, de kísérlet esetén mindenképp rohanj pszichiátriára! Adnak gyógyszert, és jól fogod magad érezni. Megadja neked a löketet, hogy újra legyen kedved élni, csinálni a dolgaid, stb. Lehet, hogy nem az első fog bejönni, de előbb-utóbb mindenki megtalálja azt ami az ő szervezetéhez való. A gyógyszer nem megoldja a problémáid az életben, hanem rendberakja az agyad, hogy TE tudj majd tenni azért, hogy boldog legyél!

Hatalmas pacsi, hogy le merted írni, hogy SEGÍTSÉG! Ezt nagyon kevesen merik meglépni. Eszméletlen erős és kitartó ember vagy, hogy leírtad ide ezt GyK-n.

Voltam ott, ahol most te vagy. Leírhatatlanul szar. De azt vésd a tudatodba, hogy NEM te tehetsz róla. Ez a depresszió (de majd az orvos megmondja) ami szerencsére kezelhető!

Teendők: háziorvosnál jelentkezz, és kérj beutalót pszichiátriára (vagy a foglaljorvos.hu oldalon keress magán pszichiátert) Elbeszélgetsz a dokival, és segíteni fog neked. Gyógyszer és/vagy pszichoterápia. Pár hónap és érezni kezded majd a változást magadon. Belülről fog jönni.

MINDENKÉPPEN menj el orvoshoz. Az önkárosítás, öngyilkossági kísérlet és ideáció mind-mind mentális betegség tünete. Nem kell betegen élned, ha nem akarsz. A gyógyszerek csodát tesznek, csak adni kell nekik egy kis időt.

Ne akarj sikeres lenni, akkor meg akar sikeres is lehetsz. Annyi minden rendben van veled. Csak nem vagy rinocerosz, erzekeny vagy, de ez nemcsak fajdalmas, tok jo is. Lesz bulizas is, amugy sokkal kesobb is ugyanolyan jo tud lenni. De tilos osszehasonlitani, social medianak hinni es attol frusztralodni.

Miota vilag a vilag, sok fiatal depresszios, vilagfajdalnmas, belehal a szerelembe, nem talalja a helyet. Te nem egyszeru vagy, akkor egyszerubbnek latszana a helyzeted. Azt hidd el, aki nagyon tud szenvedni, az tud igazan orulni is. Mindent jobban erzel, mint a tobbseg.

Oke, nem sultgalamb repul be az ablakon, de ne stresszeljen a jovo, ha kicsit le tudnad szarni es nem gondolni szorongva a holnapra, elobb jonnenek erdekes valtozasok.

Bizony, hogy hurrá, hogy le, sőt, ki merted írni ide magadból azt, hogy segítségre van szükséged!!! Ez a gyógyulás első lépése, gratulálok!

Abban is igaza van az első válaszolónak, hogy ha már öngyilkossági kísérleted is volt, akkor depressziós vagy, ráadásul legalább középsúlyos szinten, ha nem súlyosan, amin tényleg pszichológus (csak beszélgetős bölcsész végzettségű) vagy pszichiáter (ideggyógyász orvos, aki gyógyszert is írhat föl neked). Én terápia párti vagyok, mivel sok gyógyszer függőséget okoz, illetve nem lehet tudni, milyen mellekhatásai vannak.

De az is igaz, hogy egyszerűbb bevenni egy bogyót, mint szembenézni a múltad fájdalmaival, gyorsabb és felszínesebb megoldás, mint egy lelki ásó munka, ahol a lelki szemetet mint egy szálkát netán csak további fájdalmas úton lehet csak kiszedni, pláne ha netán betokosodott, esetleg húsz éves fájdalmaid is vannak, amit már úgy megszoktál, hogy a részeddé vált, és félelmetes lehet nélküle élni. Tudom, mert voltam ott, ahol te, vagy legalább is nagyon hasonló helyen, ahol életveszélyes lenni!

Ha elvesztetted egy barátod, mert meghalt, amiért részvétem, az lehet egy akkora feldolgozatlan trauma, hogy már csak egy ilyen esemény is lehet indok egy depresszióhoz, és akkor még a gyerekkorodról nem is beszéltünk, hogy mit hoztál otthonról, hány tüskét, szálkát, mekkorákat, milyen mélyen vannak beléd tokosodva.

Mióta nem vagy felhőtlenül boldog, ahogy elképzelünk egy kisgyereket? Nem lehet fájdalom nélkül felnőni, de tökre nem mindegy, hogy van-e olyan nevelő környezet, amely mindig készen áll minden sérülésre azonnal szeretettel reagálni, vagy még be sem gyógyult egy lelki seb, amikor jön már a következő?

Az online tér alapból is deprimál, hát még ha ott éled a szociális életed. Az egy hazug valóság, még akkor is, ha egyesek fájdalmat is osztanak meg magukról, vagy legalább színház, hiszen mindenki azt mutatja magából, amit közölni szeretne. Nem láthatod az illető arckifejezését, szemrebbenését, hogy őszinte vagy csak szórakoztat pl.

Barátok meg tényleg jönnek-mennek, ez az élet rendje, erre való az online tér, hogy azokkal is tartsuk a kapcsolatot, akik fizikailag távol vannak, attól még lelkileg maradhatunk közel! Én már több, mint tíz éve élek külföldön és hány olyan barátom van, akik még ha nem is élnek online életet sajnos, amikor évekkel később találkozunk újra, pontosan ott folytatjuk a beszélgetéseinket, ahol évekkel korábban abbahagytuk. Ez az igazi barátság mércéje!

És az élő, hús-vér és fizikailag is a közelünkben élők mindig előnyt kell, hogy élvezzenek, hiszen csak ők tudnak fizikailag is ölelni, nem csak szavakkal, pláne nem jelképekkel, ugye.

Nem attól leszel jól, ha lesz barátnőd, mert a fájdalmaid rá is hatnak, míg minden emberi lény számtalan fájdalmat hurcol minden nap, hanem előbb szedd szét magad lelkileg szakember segítségével, pszichiáter is segíthet gyógyszer nélkül is, de az ő szakterülete a gyógyszer, én meg tényleg terápia párti vagyok, mert hosszú távra tervezünk: van még vagy hatvan éved, netán több is: egész életében gyógyszeren akarsz élni vagy inkább megtanulsz máshogy nézni saját magadra, úgy, mint amikor utoljára voltál csak boldog!

Engedd meg magadnak a boldogságot! Én megengedem neked!

A háziorvosod tényleg beutalhat terápiára vagy pszichiáterhez, de szerintem olyan szintű túlterheltség lehet a depressziósok országában, hogy magán úton fizetős pszichológus hatékonyabb megoldás lehet, gyorsabb, mint kivárni a sorod. Ha már volt öngyilkossági kísérleted, kötelessége a háziorvosodnak segíteni, mert felelősségre vonható, ha te kárt teszel magadban.

A depresszió amúgy függőség, ezer arca van, tanulj róla, olvasgass a témában online szociális élet helyett, és dolgozz magadon, mert a fájdalmaktól tépett önbizalom nem szexi sem barátok, sem barátnő szerzésére, megtartására!