Van súlyosan paranoid, üldözési mániás, skizofrén ismerősöd?

Én skizofrén vagyok és sajnos vannak elég durva megnyilvánulásaim, amikor agresszív leszek, mert azt hiszem, hogy rosszat akarnak. Általában minden szót, ami akár nem is nekem volt szánva, magamra veszem, vontakoztatok. Sajnos már elüldöztem jó pár szomszédot. És a sulit se fejeztem be, mert egyszer kést találtak nálam. Na persze ez nem mindekinél ilyen durva, csak tudod én paranoid skizo vagyok, és ez a legveszélyesebb közülük. Képes vagyok azért elmenni állami intézményekhez, mert napokig azon agyalok, hogy mondjuk a belügyminiszterrel kommunikálok, és egy ISIS terrortámadást kell megelőznöm Budapesten. Elég para. Vagy mondjuk egyszer azt hittem, hogy a szomszédaim összeesküdtek ellenem, és azt gondolják pedofil vagyok. Szóval megpróbáltam a szobámban nem reagálni gyerekhangokra, de nem sikerült, mindeig megmotszantam, és azt hittem, hogy látnak az üvegszálakon keresztül, amiket bevezettek a szobámba. Meg nagyon hiszek a véletlenekben, szóval pl. ha jön egy fehér autó, azt gondolom, hogy ennek van valami jelentése számomra, vagy ha valakit hallok beszélni, főleg káromkodni, azt gondolom engem szid. De a véletlenek félreértelmezése folyamatos.

A skizofrénia több mint a paranoia maga, hozzátartozik a gondolkodás, érzelmi élet és a személyiség zavara is. Jellemzően bizarr jellegűek szoktak lenni a téveszmék, amik teljesen irrealisak. Szerintem sokaknak vannak valamiféle subklinikai paranoiás gondolatai, de ez még nem a skizofrénia.

#2 te kamuzol ha ilyen lennel mar a zárt osztalyon lennél

Amúgy nálam az akusztikus hallucinációk abban merülnek ki, hogy a fejemben lévő gondolatok felhangosodnak, és azt hiszem, hogy külső személyekkel beszélek, kommunikálok, és ezeket nem csak gondolom. Képes vagyok pl. összeveszni egy másik emberrel az utcán, vagy az "üldözőimmel" beszélgetek, tanácskozom, és ha durva a szitu, néha mindenki üldöz, mindenki be van avatva. Nevetnek rajtam pl. , azt akarják hogy bezárjanak diliházba, várják mikor ejtek hibát, mikor leplezem le magam. Voltam már ilyen paranoid "elmecsata" helyzetben nagyon sok nyilvános helyen, vagy éppen otthon is, ami jóval kényelmesebb. Sokszor "hallom" bizonyos emberek véleményét, gondolatait, ami néha felzaklat és emiatt félek, féltem is másoktól vagy azt hittem, hogy ki akarnak csinálni. Régen szinte biztos voltam, hogy egy-két osztálytársam utál, mert hallottam a kommentárjukat. Vagy vegyük például azt, amikor azt hallom, hogy mögöttem valami sz*rról beszélnek, azt hallom, hogy "sz*r" folyamatosan, mert parázok, hogy büdös vagyok. Ilyen téveszméim is vannak ugyanis, amik a testszaggal vannak kapcsolatban. És persze a nagy klasszikus, amikor azt, hittem, hogy megműtöttek és kivették egy-két szervemet, Cotard-szindróma. Olyankor azért paráztam, hogy bevizelek, mert kivették a prosztatámat. Végül megtudtam, hogy tényleg bevizeltem néha, és emiatt alakulhatott ki ez a bizonyos téveszme. Szóval van néha alapja a téveszméknek a valóságban is, általában valami valós félelmet túloznak el, az én esetemben az inkontinenciától való félelmemet.

Nem bántalmaztak, csak hajlamom volt a betegségre anyai ágon. Édesanyám és egy másik rokon is volt zártosztályon.

A hajlamom + az átlagos élethez társuló, nem traumatikus jellegű, stresszhelyzetek váltották ki.