Miért vannak ilyen gondolataim, és egyre több?

Bántalmazó családból jövök.

Olyan gondolataim vannak a fejemben... Írok példát.

Ránézek a kiskutyámra és beugrik a semmiből, hogy mennyire elhanyagolom, többet kellene vele foglalkoznom. Majd beugranak olyan képek, mikor láttam, hogy egy macskának a mellső lábai ki voltak fordítva (...) és sírásig delériumig tudom tolni a "lemezt".

Magamra is úgy gondolok sokszor, hogy testileg és lelkileg bántalmazva vagyok és valahol az út szélén fekszem, mint egy gázolás után magárahagyott tetem.

Egyszer egy időben jártam pszichológushoz. Felhoztam ezt a dolgot is, hogy például (panelban lakunk) és egyik szomszédot megkérném még felugrok 2 emeletet mondjuk egy sapkáért vigyázzon a kicsimre. És, hogy mire visszaérek történik vele valami. És erre azt reagálta, hogy eszembe se jusson másra hagyni. Nem értette meg, hogy mit akarok mondani neki. Nem a vigyázás ténye volt a fontos, hanem a vízióm, a félelem, a depresszióm a szorongásom vagy a nem tudom mim.