Van olyan transgender - átoperált
nőből férfi vagy fordítva - aki a műtét után megbánta?

Question

Ha igen, ez kb hány százaléka lehet a műtéten átesetteknek? Vagy volt olyan, aki a műtét előtt mentális segítséggel meg tudta magát "győzni"? Vagy náluk az csak elnyomás?

Válaszadó #11 · Accepted Answer

Biztos van, de annak is 1000 oka lehet. Mindenesetre 18/21 életkorig annyi hormon és egyéb változások történnek a szervezetben, hogy gyógyszeres vagy egyéb műtéti beavatkozások bőven ráérnek utána, ha előtte már több alkalmas független orvosi konzultációk is voltak.

Válaszadó #1 · Answer

Rossz kategória. Ez nem politika.

Válaszadó #2 · Answer

Van olyan és nem is kevés.Szerintem már eleve akkor változás ez, annyira nehéz hogy az lenne a meglepő ha a nagy többség már transz nőként/férfiként boldog, kiegyensúlyozott életet tudna élni.Ugyanakkor nem tudom, hogy ez mit keres politikában.

Válaszadó #3 · Answer

Volt ilyen eset úgy emlékszem, bár hirtelen nem találtam most semmit róla.
Amúgy ezen személyeknek a száma elhanyagolható azokhoz képest, akik azért ölik meg magukat,mert nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel.
Miért fontos ez szerinted?

Válaszadó #4 · Answer

"Az esetek ritkák, de előfordulnak. A legújabb kutatások szerint a detranzíció (visszatérés a születési nemhez) aránya viszonylag alacsony, például egy kutatásban 3398 páciensből 16-ról (0,47%) derült ki, hogy detranzíciót hajtottak végre. Ugyanakkor a megbánás fő oka gyakran a társadalmi környezet diszkriminációja vagy az egyéni pszichés problémák, és nem kizárólag a műtéti eredményekhez kötött." - Perplex

Válaszadó #5 · Answer

A nagy többség nem bánta meg.

Válaszadó #6 · Answer

nem az a jellemző

Válaszadó #7 · Answer

Mindenhol más százalékot írnak, de semennyi se lenne, ha megelőzően a társuló mentális betegségeket komolyan kezelnék. Leginkább azok bánják meg, akiknek nem ez a valódi, elsődleges bajuk, csak téves öndiagnózisra jutva intézik el, komoly mentális segítség nélkül.

Válaszadó #8 · Answer

Főleg Amerikában a fiatal gyerekkorban, az elkezdett pubertásblokkolók adagolása után később fiatal felnőtt korban jellemző a megbánás. Öngyilkosság, szülők hibáztatása (miért engedték?), depresszió a jellemző.

Válaszadó #9 · Answer

Erre nincsenek hiteles statisztikák szerintem. Egyrészt még önbevallásos anonim kérdőíven se őszinte mindenki, másrészt szerintem ez ma nemigen kutatható, mert ideológiai okokból tabu lett.

Válaszadó #10 · Answer

8-asnak hatalmas zöld ment.
A fiatalkori nemi identitászavar (BNO F64.20) NEM ÖSSZETÉVESZTENDŐ a felnőtt nemi identitászavar (BNO F64.00) BETEGSÉGGEL.
F64.2-ek óriási többsége vagy játékból csinálta, vagy kinövi, vagy internetfüggő, akinek beje lesz az pedig 99%-ban egyszerűen b*i lesz, nem pediglen transzi.
Annak ellenére, hogy a transzik gyerekkoruktól azok (magyarul, tudja, hogy valami baja van de nem érti, hogy mi).
Épp ezért F64.2 gyógyszeresen és műtéti úton NEM kezelendő.
Annak ellenére, hogy a pubertásblokkolók hatása "visszafordítható" páciens viszont elvesztette a kamaszkorát, plusz-minusz pár évet és emiatt traumatizált lesz.
(Ha meg tényleg transzi, akkor nyer max 1-2 évet hitelességben ahhoz képest hogyha 19-20 évesen kezdte volna a hormont.)Az hogy egy transzi megbánja, ahogy 2-es írta inkább jóval a műtétek előtt jellemző (amikor hormonozik, akár évekig is, de műtétet nem akar).

Van olyan transgender - átoperált nőből férfi vagy fordítva - aki a műtét után megbánta?

Kapcsolódó kérdések: