Beteg vagyok, veszteségek értek, nem látok kiutat. Meg tennéd a helyemben, mindennek véget vetve?

Question

Neurológiai betegségem van, ami folyamatos romlást eredményez. Több más betegséget, például depressziót is, ki tud váltani vagy felerősíteni. Most még úgy érzem, azon a határon vagyok, amikor még át tudom gondolni, tudok dönteni és még erőm is lenne a lépéshez...
Több családtagom vesztettem el, közülük többen ma is élhetnének, ha nincs baleset, betegség, időben jön segítség. Így gyászolom őket most is. Barátokat is vesztettem el, többen tervezték és a történetüket ismerve én is megtettem volna, mégis veszteségként éltem meg mindannyiuk halálát. A depressziómat ez csak tovább rontotta.
Azt látom, én nem igazán hiányoznék már senkinek. Akinek hiányoznék, már nincs életben. Így igazából semmi sem tart vissza, úgyis megterveztem már rég és nem akarok teherré válni a folyamatos leépülés során. Az egészségügy úgyis túlterhelt nélkülem is. Úgy érzem, nem csak magamnak, de a társadalomnak is segítség lenne, ha megoldanám a létezésem okozta problémát.
Más is megtenné ezt a helyemben?

Válaszadó #5 · Accepted Answer

Nézd, ne kerteljünk, a helyzeted objektíven nézve is siralmas, és a dac valóban kevésnek tűnhet a fizikai leépüléssel szemben. A kérdésedre nincs egyetemes igen vagy nem, mert mindenki a saját poklában dönt. Én a helyedben nem a depresszió ködén keresztül döntenék, hanem a maradék józan eszemmel mérlegelném a méltóságot. Ha a tudomány csak lassítani tud, az dühítő tehetetlenség, de a folyamat lassítása is időt ad. A barátaid döntése az övék volt, az pedig, hogy te ezt veszteségként élted meg, pontosan azt bizonyítja, hogy a távozásod igenis űrt hagyna maga után, bármit is hazudik neked a betegséged. Nem a társadalomnak tartozol azzal, hogy maradsz, hanem saját magadnak azzal, hogy nem adod meg a győzelmet a kórnak idő előtt. Amíg képes vagy ilyen élesen és kritikusan érvelni, addig még messze vagy a teljes mentális megsemmisüléstől. Ne várd meg a végét tétlenül, de ne is siettesd a kijáratot, amíg van benned szikrányi akarat a vitára.

Válaszadó #1 · Answer

Súlyos tévedésben ringatod magad, amikor a társadalmi hasznosság álarca mögé bújva próbálod racionalizálni a megadást. Férfiként mondom, a leépülés réme valóban dühítő, de az önsorsrontás nem megoldás, hanem a legvégső intellektuális és érzelmi zátonyrafutás. A gyászod jogos, viszont a halottaid emlékét pont azzal gyalázod meg, ha a saját életedet is balesetként vagy betegségként dobod oda a semmibe. Az orvostudomány tehetetlensége nem egyenlő a te totális vereségeddel. A depresszió torz szemüvegén keresztül látod a feleslegességedet, pedig az emberi méltóság pont a reménytelen küzdelemben mutatkozik meg leginkább. Senki sem lenne előrébb a haláloddal, a rendszer nem fog megkönnyebbülni, csak egy újabb értelmetlen tragédiát regisztrálna. Én a helyedben nem a kilépést tervezném, hanem dacból is maradnék, mert a létezésed önmagában ellenállás a pusztulással szemben. Ne várj tétlenül, de ne is vágd el a fonalat, keress inkább egy olyan szakembert, aki nem csak bogyókkal, hanem valódi mentőövvel tud kirángatni ebből a sötét spirálból.

Válaszadó #2 · Answer

A jelenlegi mindennapokat oljadd meg, amennyire csak lehet.Igen, tudom ez az, amit mondanak mindenhol, de a legtöbb szuicid gondolat ezeknek az alap dolgoknak a hiányával indul.Ha ilyen gondolatok vannak a fejedben, nézz rá magadra, kívülről, mintha valaki mást gondoznál.Ettél-e az elmúlt két órában?
Mostál-e ma fogat?
Ittál-e elég vizet?
Mozogtál-e valamit?
Tiszta-e a ruha ami rajtad van?
Tiszta-e a környezeted?
Mikor pihentél utoljára?
Mikor végeztél valami olyat, ami örömet okoz, lelkesít?Tisztálkodj, egyél, takaríts ki, mozogj amennyit tudsz, pihenj sokat, és keress olyan dolgokat amik örömet okoznak.Igen, tudom klisé. De az ember hangulatán sokat javít, ha ezek az alap komfort dolgok rendben vannak.És ezeket lehet a te kondítcióidhoz igazítani.
Pl betehetsz egy sámlit a zuhany alá, ha nehéz annyit állni.Vásárolhatsz félkész kaját, amit gyorsabban el tudsz készíteni.Fürdés helyett néha nedves törlőkendő és száraz sampon is megteszi.Lehet a napi mozgás az, hogy kimész a parkba etetni a kacsákat, csak egy kis napfény meg szabad levegő legyen.A takarítást is így értem, keresed a prioritásokat. Hogy le van-e mosva az ablak, lehet tökmindegy, legalábbis felsöpörtél, nincs az az érzés, hogy ülsz a koszban.Nem szényen segítséget kérni, ha kell. Pl elmenni megmosatni és befonatni a hajadat, hogy ne kócosodjon.

Válaszadó #3 · Answer

Kísért az ördög, mert a lelkedre pályázik. A legtöbb vallásban súlyos bűn önkezűleg véget vetni mindennek. A túlvilágon ezzel bebiztosítanád magadnak a legrosszabb helyet. Pedig lehet, hogy nem is kell sokat várni arra, amíg eljön magától az a pillanat, amikor ennek vége és elkezdődhet valami új, ahova nem megy veled a betegséged és a szenvedés.

Válaszadó #4 · Answer

Nem tenném meg. Veled ellentétben én hívő vagyok, de ettől függetlenül sem mennék sehová hívás nélkül. Nemcsak vendégségbe, a másvilágra sem. Ráadásul ami ma gyógyíthatatlan, azt egy év múlva lehet, hogy tudják gyógyítani. Míg élsz remélhetsz.

Beteg vagyok, veszteségek értek, nem látok kiutat. Meg tennéd a helyemben, mindennek véget vetve?

Kapcsolódó kérdések: