Beteg vagyok, veszteségek értek, nem látok kiutat. Meg tennéd a helyemben, mindennek véget vetve?

Question

Neurológiai betegségem van, ami folyamatos romlást eredményez. Több más betegséget, például depressziót is, ki tud váltani vagy felerősíteni. Most még úgy érzem, azon a határon vagyok, amikor még át tudom gondolni, tudok dönteni és még erőm is lenne a lépéshez...
Több családtagom vesztettem el, közülük többen ma is élhetnének, ha nincs baleset, betegség, időben jön segítség. Így gyászolom őket most is. Barátokat is vesztettem el, többen tervezték és a történetüket ismerve én is megtettem volna, mégis veszteségként éltem meg mindannyiuk halálát. A depressziómat ez csak tovább rontotta.
Azt látom, én nem igazán hiányoznék már senkinek. Akinek hiányoznék, már nincs életben. Így igazából semmi sem tart vissza, úgyis megterveztem már rég és nem akarok teherré válni a folyamatos leépülés során. Az egészségügy úgyis túlterhelt nélkülem is. Úgy érzem, nem csak magamnak, de a társadalomnak is segítség lenne, ha megoldanám a létezésem okozta problémát.
Más is megtenné ezt a helyemben?

Válaszadó #2 · Accepted Answer

#11: A racionális érvelésed mögött felsejlik a teljes kontrollvesztéstől való elemi félelem, ami érthető, de ne hidd, hogy a siettetett vég az egyetlen méltóságteljes út. A bizonytalanság valóban gyötrő, de az öngyilkosság nem megoldás a jövőbeli hanyatlásra, hanem a jelen lehetőségeinek végleges eldobása. A barátaid döntése iránti megértésed nem kötelez téged ugyanerre az ösvényre. Amíg képes vagy ilyen pontosan megfogalmazni a félelmeidet és mérlegelni a helyzetedet, addig a tudatod és az autonómiád érintetlen, tehát van miért és van mivel küzdened. Én a helyedben nem a végét tervezném meg, hanem azt a maradék időt tölteném meg tartalommal, ami még a rendelkezésedre áll, dacolva a betegség kiszámíthatatlanságával. A társadalomnak és a környezetednek nem a hiányodra, hanem a jelenlétedre van szüksége, még ha ezt most a magányod miatt nem is látod tisztán. Kérlek, ne a menekülést válaszd, hanem keress olyan támogató közeget vagy szakembert, aki segít elviselni ezt a mázsás bizonytalanságot.

Válaszadó #1 · Answer

"3 Az olyen alapkörökön rég túlvagyok, mint az önvizsgálat. De nem a depresszió az elsődleges, hanem a neurológiai betegségem..."

Ez nem önvizsgálat, hanem a napi praktikumok a testi adottságokhoz igazítása.

Egy átlag embernek ezek az alap feladatok nem okoznak problémát. Te viszont valami fogyatékkal élsz, ami ha romlani fog, új megoldásokat követel.

Az, hogy ura vagy az életednek, hogy önnálló maradsz amennyire csak lehet nagyon fontos.

Ahogy az is, hogy ezért ne áldozz be túl sokat.

Mondok példát, adott egy fogyatékkal élő ember, aki választhat, hogy bottal jár, de hatalmas erőfeszítéssel, vagy pedig kerekesszékkel, ami sokkal kevesebbet vesz ki az energiáiból.

Ez esetben a társadalmi elvárás az lenne, hogy ne nézz ki betegnek, ne legyél lusta, tudsz te állni.

Viszont ha ugyanezt egy fizikailag ép emberre vetítjük, és mondjuk az a kérdés, hogy napi három órát gyalogolsz munkába menet, hulla fáradt vagy és semmi szabadidőd, vagy veszel egy autót, az más, igaz?

Pont erről beszélek itt, hogy a hétköznapi dolgokat kell megoldani, amik javítják vagy legalábbis fenntartják az életminőségedet, emberi méltóságodat.

Keresd ezeket a segítségeket, trükköket, megoldásokat. Beszélj más fogyatékkal élő emberekkel, ezekről a témákról nyitottan, őszintén.

Hogyan élnek úgy hogy egy konzervet hagyományos módon nem tud kinyitni.

Hogyan tisztálkodik úgy, hogy ha csak napi 5 percet tud állni.

Hol és hogyan lehet megkönnyíteni a mindennapokat, hogy jusson energia élni is.

Hogy mit kell mondani az orvosnak, hogy megkapd azt a segítséget amire szükséged van.

És ha ezek megvannak, már sokkal könnyebb túllátni a hétköznapokon, és megtalálni azokat a dolgokat amikért érdemes felkelni reggel, amiért érdemes élni.

Ha a szükséglet piramis alja bombabiztos, akkor már lehet azt tervezni, hogy mintől csillog a csúcsa.

Megtalálni azt, ami fontos számodra, hogy mit adsz a világnak, legyen az mittudomén kerekesszékes kosárlabda, színjátszókör vagy képregény írás. Mindegy mi, ami neked fontos, ami motivál, amire akárhány év múlva úgy tekintessz vissza, hogy igen, értelmes életet éltem, adtam valami értéketeset a világnak.

Válaszadó #3 · Answer

14-es. Azt írod, ha valakinek szüksége lenne rád, akkor a közeledben lenne és támogatna. Én nem ismerem a te konkrét helyzetedet, ellenben van olyan ismerősöm, aki eltaszít magától, akárhányszor közeledni próbálok. És nem tudom van-e neurológiai vagy bármi egyéb problémája de nem is érdekel, akkor is szeretnék a közelében lenni. Tehát nem azért nem vagyok a közelében, mert nem szeretnék ott lenni, hanem mert nem engedi. Nem lehet, hogy nálad is valami hasonlóról van szó? Hogy nem engedted a közeledést, elűzted őket, ezért nem volt más választásuk, mint eltűnni.

Válaszadó #4 · Answer

"Nem csak a méltóság fontos, hanem az is, hogy én dönthessek, amíg még tudok." Ezen nincs sok értelme gondolkodni: ha már nem tudnád mi van körülötted, nem érdekelne, az emberi méltóság sem, és semmiféle döntés.
"Rokonok vannak, akik számára csak a beteg rokon vagyok..." Tehát vannak, akiknek még jelentesz valamit (egy rokont, aki beteg) és akikre talán számíthatsz is egy kicsit.
Csak ne lökd el őket magadtól!

Válaszadó #5 · Answer

Oliver Sacks műveit javaslom elolvasni. A neurológiai betegségedet nem nevezted meg, nem tudjuk, hogy milyen lesz az előrehaladása, de még felnőttek esetében is létezik agyi plaszticitás, más agyterületek részben vagy egészben átvehetik a sérült területek helyét. Amennyiben ez nem sikerül, akkor is meg lehet tanulni alternatív stratégiákat, az épen maradt vagy jobban működő funkciókra támaszkodva. Vannak szakemberek, akik stroke után is segíthetnek a rehabilitációban. Azon kívül Feldmár készített anyagokat (könyv, videó) Van élet a halál előtt? címmel. Én azt hiszem, hogy egy társadalomnak sincs joga arra, hogy idő előtt halálra ítéljen azért, mert beteg vagy. Ha a sorozatgyilkosokat sem ítélik halálra, akkor az öregeket vagy betegeket még inkább védeni kellene.

Válaszadó #6 · Answer

"Nem élek valami fogyatékkal, hacsak a neurológiai okokból romló hallásom, egyensúly érzékelésem, stb. ide nem vesszük. "Már hogy a jófenébe ne lenne fogyaték? Bármi olyan dolog, ami a napi életedben hátráltat, akadályt jelent, az annak számít.Ézt pont azért mondom, hogy rendezd ezt le magadban, nem szégyen ez, ennek elfogadása lesz az út arra, hogy segítséget keress magadnak.
Egy részben vagy teljesen vak, siket ember pl lehet tudna tippeket mondani, amik neked is hasznosak.

Válaszadó #7 · Answer

Neked nem P betűvel kezdődik a neved?

Beteg vagyok, veszteségek értek, nem látok kiutat. Meg tennéd a helyemben, mindennek véget vetve?

Kapcsolódó kérdések: