Az milyen betegség vagy viselkedés ha tönkre akarom tenni az embereket hogy nekik se sikerüljönek a dolgok az életben?

A bosszúvágy, gyűlölet kezd el éltetni, vigyázz mert ez az állandó "másokra figyelés" és annak várása: "másoknak mikor lesz már végre rossz" aztán tényleg végleg elveszi az energiát a saját életed rendbetételétől...

Egyébként ugyanilyen kapcsolatokat (szerelmi vagy baráti kapcsolat) vonzhatsz be tudattalanul mint amilyen negatív érzéseket sugárzol magadból, mit szólnál hozzá ha együtt lennél valakivel aki átverne, megalázna stb?

Minden erődet, energiádat arra fordítsd, hogy önmagaddal, előrehaladással, lehetőségek keresésével foglalkozz és ha hírt hallasz másokról, kívánj sok boldogságot neki és mondd: "én is dolgozom a saját életemen".

A káröröm és bosszúvágy könnyű útnak tűnik, de energiarabló. A mások figyelése miatt van, vagy azért, mert gondolatban másokkal foglalkozol és ez irigységet generál.

Ha nem sikerül megoldani a saját életeddel való foglalkozást, akkor csak a mások életén való irigykedés fog várni.

A "dehát x hétig minden energiát beletettem és mégsem jött, bezzeg másoknak töredék/nulla energia és azonnal" nem indok hogy abbahagyd.

Ki a fene akarna veled félredugni, mikor még a randijaid se jöttek össze? Sőt még barátként se kellesz a kutyának se. Nem véletlen, ilyen moslék természettel. Senki sem fogja miattad kockára tenni a kapcsolatát.

Kirúgni meg kit tudsz? Tán főnök vagy? Jól vigyázz akkor is, mert a szimpla kicsinyes gciskedésből kirúgásért olyan munkaügyi pert akaszthatnak a nyakadba, hogy lehúzhatod a rolót.

Undorító az ilyen ember. És nem, erre a szintű rosszindulatra semmi sem magyarázat.

Én közösségi média szindrómának nevezném el a betegséget. Az algoritmus minden titkos gonoszságtól mentesen is azokat sorolja előre, akik közlékenyek, mindig postolnak és valami olyan pozitív dologról, amire sok kattintás érkezik. Katasztrófaturizmus is van, de azt inkább tarhálásra, koldulásra szeretik használni és olyankor azokat hangsúlyozzák ki, hogy nekik mennyire rossz. Kezetlen-lábatlan embernek születtek, de akaraterővel és kellő küzdelemmel kinövesztették, de aztán most újra kibabrált velük az élet, de már Happy Mealt sem tudnak a gyereknek venni, csak egy csomag dohányra és egy Vadász keserűre fussa a kispízbű.

Plusz interneten rengeteget lehet hazudni, még AI sem kell hozzá, meg az egyelőre még elég lebukós. Ha élőben ismered az adott embert, jobban látod a kontrasztot, de annyira közel még az ismerőseid feléhez sem vagy, hogy élőben is utánköveted az életüket.

Továbbá ott vannak még a szponzorált tartalmak és a fizetett, futtatott modellek. Csajokból nyilván több van, mert a sugar daddy is úgy van vele, hogy legalább valamit hozzon vissza a befektetett költségből, aztán ha szereti fosni a szót és kamerák előtt lenni, akkor legalább elvan magának, aztán addig se őt nyaggatja.