Gyász elviseléséhez segítség nyugtatók, szorongásoldók formájában?

Először is sajnálom ami történt. Megértem, hogy mindenki másképpen dolgozza fel a gyászt, DE a fal ütlegelése semmiképpen sem a "normális" kategória része. Meg kell tanulnod uralkodnod magadon. Sírni kell, szabad, megkönnyebbülsz tőle, ne szégyeld. De állatként nem szabad viselkedni a gyászra hivatkozva (amúgy sem).

Huszonévesen temettem el édesanyámat, egyedüli családfenntartóként maradtam a rákos édesapámmal, aki sajnos alig több, mint egy évvel később követte anyukámat. Kikészültem én is, naponta többször, bárhol, bármikor sírva fakadtam, légszomjam volt, előfordult, hogy a sok sírástól hánytam, napokig nem tudtam enni, mert minden azonnal visszajött. De eszembe sem jutott volna a falat verni vagy másban szándékosan kárt tenni, rombolni. Ez már csak önuralom kérdése. Próbálj meg erős lenni, sajnos őt már nem lehet visszahozni, az élet viszont - közhely, de igaz -, megy tovább. Meglátod, hogy idővel enyhülni fog a fájdalom.

Elöször is részvétem.

Másodszor, menj el orvoshoz, mert ott megfelelö gyógyszert irnak fel, nem minden szabadon kapható alkalmas ilyen esetre , söt a legtöbb nem.

Harmadszor próbáld maga fegyelmezni, (a falverés elég buta ötlet, mert csak enekd lesz bajod belöle), foglald el magad (sok munka, NEM szórakozás).

Negyedszer, ha nem javul pár hónapon belül a helyzet, akkor keress egy JÓ pszichológust, aki tudatositja benned, hogy NEM A TE HIBÁD, hogy a családtagod öngyilkos lezz, hanem az ö saját döntése. Neked ezt egy tragikus BALESETNEK kell látnod, ha ez sikerül, akkor könnyebb lesz.

Sok eröt kivánok ehhez.

Én is jártam ebben a cipőben sajnos,tudom milyen nehéz...

Unoka testvérem lett öngyilkos mielőtt megtette 10 perce előtte beszéltem vele...

Nekem sokat segitett hogy beszéltem róla , kibeszéltem magambol a fájdalmat . Nem szabad magadba örlődni mert az felemészt nekem nem segitett semmien gyógyszer csak a hosszu beszélgetések...

Ha gondolod én szivessen meghalgatlak , hidd el ha kibeszéled magadbol könnyebb lesz.

Ijenkor az ember magát okolja meg arra gondol mi let volna ha... tudom én is ezen mentem át.