Mennyire avatjátok be az ismerőseiteket abba, hogy mentális problémákkal küzdötök?

Ha lehet, nem avatok be senkit, nem olyan a mentális betegségek megítélése a mai magyar társadalomban, hogy ezt érdemes megtenni!

Van elég bajom, nem kell,hogy mások is bántsanak.

Egyet értek az elsővel..

A család tudja, de nem igazán tud vele mit kezdeni, szóval nem is téma nálunk. Amúgy szerintem néha csak intelligencia is elég lenne hozzá, hogy ne tahóskodjon az, akinek lövése sincs az egészről. Nekem a többség, aki tudja, csak simán nem vesz róla tudomást, és szerintem még ez a legjobb. Viszont az egyik "barátnőmben" újra és újra csalódok emiatt (sok időt töltünk együtt), voltam már előtte rosszul is (pánikroham), akkor ő is megijedt, segített és együtt érző volt, de mindig úgy csinál mintha elfelejtette volna. Tehát ha pl. nem megyek vele kirándulni, fel van háborodva, hogy önző vagyok, és ha mondom, hogy "de hát már a gondolattól rosszul leszek", arra az a válasza "hát ha így állsz hozzá". Számomra hihetetlen, hogy egy kedves, jószívű lány, aki elvileg szeret engem, és láthatta is mit állok ki, szintén inkább hülyének néz, és műbalhénak tekinti a dolgot.. ez mondjuk eléggé elveszi az ember kedvét nagy közönség beavatásától..

Illúzió: "normális emberek" és "ahogy kéne". Te sem véletlenül tetted idézőjelbe. A normális ember csak egy látszat. Amiért nem mondod el a problémád, és más sem. Viselkedni/élni pedig sehogy sem "kell". Azért folyamodunk a fenti álarchoz, mert kényelmes, vagy előnyöket rejt. A legtöbb ember küzd valamilyen lelki problémával, sokan nem is tudnak róla. Ez igaz a testi betegségekre is.

Rajtad múlik, kit mennyire avatsz be. Ne másokhoz igazodj.