Mit kéne tennem? Valaki, ötlet?

gondolj bele jó mélyen a dolgokba... és javíts ki, ha tévedek!

Nem inkább arról van szó, hogy kamasz vagy, fáj neked az egész élet, utálod világot, a szüleid esetleges féltését, szigorát, egy direkt ellened elkövetett merényletnek éled meg?

Majd kinövöd, és rájössz...:)

22l

Az jó, ha nyitott vagy a probléma kibeszélésére! Ne pszihológussal beszélj, menj pszihiáterhez. Amikor én voltam terhesen depressziós-pánikrohamos, azt se tudták, mi az, nemhogy érdekelte volna őket, mit tanácsoljanak.

Ne tömd meg a pocid, hidd el halottnak lenni nem lehet jobb ennél, mindig jusson eszedbe, hogy szégyelld magad, eldobni az életed, ami sokaknak sokkal rosszabb, mégsem dobják el, mások meg élnének, de nem lehet nekik. Ha csak magad jársz a fejedben, és nem foglalkozol mások problémájával, könnyebben esel ebbe a hibába. Ne legyél hálátlan és tiszteletlen az élettel és a szüleidde, vagy másokkal, akikkel törődnöd kellene. Hidd el, nemrég voltam kamasz, ez hormonálisan egy nagyon nehéz időszak, és azért látsz mindent ilyen fokozott érzékenységgel! Ha felfogod, hogy ez az állapot nagyrészt biokémia, talán nem akarsz ilyen drasztikus "megoldást" találni a problémádra.Figyelemfelkeltés, na igen, ez biztos te is érzed. Kérlek, ne legyél ilyen!!!!!! Én egész életemben a haláltól rettegek, a semmitől való félelem, a hiábavalóság lehetősége borzaszt. Nem hihetem, hogy komolyan gondolod. Megkockáztatom, hogy, ha most ezt élőben hallottam volna tőled, először nagyon megölelnélek, aztán jól pofon vágnálak, kicsilány!

El sem hiszem, hogy amit írtam valaki így értelmezi. Biokémia? Igen, hormonális változások, felfokozott érzelmi állapot, ez jellemez minden változókort, de leginkább a tini kort, amikor az ember kezd magára találni, a világban betöltött szerepével tisztába kerülni. Ilyenkor minden durvább. Tudom miről beszélek, hisz, mint említettem, nekem is van problémám, amivel küzdök, és tudom, milyen volt ez 15-19 éves koromig. Majd' minden nap sírtam a végén, és sokkal nehezebben kezeltem, egész nap vagy 80-szor jutott eszembe és rettegtem...aztán mikor vége lett ennek a korszaknak, ez a probléma is alábbhagyott. Igen, az öngyilkossági kísérlete lehetséges, hogy most pusztán emiatt van, mert felfokozott az érzelmi állapota. Maga a depresszió, a feleslegesség érzése másból ered, amit kezelni kell, nem a korából, nyilván, de addig is, amíg nem keres, vagy kap segítséget valahonnan, és épp mélyponton van, segíthet, ha kicsit kívülről tudja magát szemlélni, és elhiszi, hogy az élete nem annyira szxr, mint hiszi, csak a nagy változás miatt érzi ennyire erősnek, ami végbemegy a szervezetében.Nekem ez segített anno, hogy kívülről láttam magam meg(képzeletben), és nevetségesnek ítéltem meg azt a keservesen síró rívó kiscsajt, akinek igazából nincs semmi baja, csak a saját agya!!!! A gondom még azóta sem múlt el, de nem sokára elmegyek egy szakemberhez, viszont azóta nem hagyom eluralkodni magamon.

Azért remélem ebből is látod, hogy még idegenek is törődnek veled!!!!!

Szia!

Én segítek Neked, súlyos depressziós voltam, de egyedül kilábaltam belőle. Írj nyugodtan az o.w.a@freemail.hu-ra, segítek Neked is!

Ha komolyan gondoltad, hogy itt is segítséget kérsz, akkor jobb lenne, ha írnál legalább 1-2 konkrétumot, hogy miért fontolgatod az öngyilkolást. Ennyi infóból nehéz segítő választ írni, azon kívül, hogy lehet, hogy jobb lenne Neked a pszichiáter.

Addig is tedd föl magadnak a kérdést, miért szeretnél öngyilkos lenni. Mi az a "komoly" ok? Ez egy rettentően szubjektív dolog, hiszen regeteg szerencsétlen ember van, aki nem hogy öngyilkos nem akar lenni, hanem boldog is. Azaz csak számunkra tűnik úgy, hogy szerencsétlenek. Pl.: nincs se kezük, se lábuk, lélegeztető gépen kell élniük és tolószékben, nyomorék a gyermekük, meghalt a gyermekük (ugyanis nagyobb katasztrófa nincs egy szülőnek, ha meghal a gyermeke), stb.

Szóval ha van kedved, írj konkrétumokat, talán az is segít, ha kiírod magadból.

téll elég nehéz ez a korszak amiben benne vagy. sztem ilyen gondolatai minden gyengébb embernek vannak, de ha túljutsz ezen és nem adod fel (nem lesz mindig ilyen "sz@r" az élet HIDD EL) meg fogsz erősödni lelkileg és sokkal könnyebben veszed majd az akadályokat. tudom, mert én is sokszor fontolgattam öngyilkosságot ebben a korban...de sztem csak azért van, mert nem tudod h kezeld a dolgokat és ez tűnik 1xübbnek...majd rájössz később, h amikért most aggódsz, nem is olyan orbitális problémák.

Kitartás, ha ezt a korszakot túléled utána minden sokkal egyértelműbb lesz :)