Milyen egy borderline szindrómás amikor szerelmes? Tényleg többszörös intenzitással képes átélni a szerelem érzését?

06-29 22:16 -nak!

Te ezek szerint az vagy. Én is. És egyet kell, hogy értsek veled! Nem hobbiból volt több mint 10 tucat kapcsolatom. Mindig kiraktak. Persze hogy a valahány tizediknél az embernek elszakad a cérna, rájön, hogy mindig jobban szeretett, mint a másik fél. Aztán vagy önmaga is csak használni fogja az ellenkező neműeket( bár magunkfajtáknak ez nemigen fog menni), vagy önutálatba sodródik, mert rájön, hogy más, mint a többi, és nemcsak ebben a relációban. Sok más kudarcélményét is összeköti ezzel! Hát hogy lehetne így vigyorogva tovább élni? Hozzánk képest az átlagember felszínes(nek tűnik). Mi is tudunk boldogok lenni,csak ezerszer törékenyebb az egyensúly a szenzitivitásunk miatt.

Aki állandó bizonygatást vár a párjától, az nem biztos a feléje tanusított szeretetében. A borderosok nagyon intuitívak! Megérzik a másik akár homokszemnyi kiábrándultságát is. Ez pedig robbanást, lavinát idézhet elő a párkapcsolatban, de főleg a nehezen megszerzett érzelmi ideiglenes stabilitásunkban. Mert bejön az elvesztési paranoia! Ó, hányszor játszottam el én is ezt, mint egy marionett-bábú!!! Ilyenkor, értsétek meg, a legnagyobb önuralom sem vezet célra! Ilyenkor már késő,DE:

Kedves borderosok!

Ha mertek vállalni egy kapcsolatot annyi pofáraesés után is, legyen állandó önuralom bennetek! Törekedjetek a tisztánlátásra az első szerelmes pillantástól kezdve! Tudjátok, hogy ami veletek történik onnantól, az egy ördögi csapda, de elkerülhetetlen! Ne hagyjátok magatokat megkísérteni! Ismerjétek ki a másikat, még mielőtt elszaladhatna veletek (vagy vele) a ló! Ez a legnehezebb. Mert ezt nagyon sokáig kell csinálni! Nem mutathatod meg, mitől is szenvedsz, magyarul tök átlagosnak kell magad mutatni! Mert a BPD az egyensúly gyilkosa! Neked kell "kézi vezérléssel", akár erődön fölül ezt az ekvivalenciát fenntartanod magadban. Rengeteg energiába kerül, tehát józan pillanataidban kényszerítsd magad rá, hogy dönts: megér-e ennyit ez az ember? A legkisebb intő jelre is figyelj az elején főleg, mert ez lehet a mentőöved. Tudatosítsd a hibáit magadban, és azt, hogy mindez valószínűleg sokkal rosszabb lehet idővel. Sajna ilyenek az emberek!

És nem azért, mert játszani akarsz a másikkal! Nem, ő ebből semmit sem vehet észre! Ha észre veszi, fejedre nő, föléd kerekedik, és kipukkad a buborék! Talán idővel összecsiszolódtok, ha működik a kapcsolat, és akkor már nem kell annyira vigyázni, hisz mindketten alakultatok, pihenhetsz picit, ha kiismerted jobban.

De mégis érdemes végig ébernek maradni. Ahogy elveszíted az ellenőrzést, rájöhetsz, hogy kígyót melengettél a kebleden, s te alakítottad őt a saját gyilkosoddá (sajna benne van a pakliban, hisz te elhallgattál előle egy fontos dolgot, amire még nem ismered a reakcióját)! Pedig szinte feltétlenül szeretted, szereted! Ha magadat nem szereted, őt sem fogod tudni! Szeresd magad annyira, hogy ő is tudjon téged! És idővel fogadja el, hogy veled nem hogy nem veszített semmit, hanem csak nyert!

Hasonlíthatnám ezt a szitut ahhoz, mintha egy féllábútól várnánk el,hogy gátfutásban legyőzze az olimpiai bajnokot eltitkolva azt, hogy féllábú!

Ki kell, hogy ábrándítsalak titeket! A borderline nem előny a párkapcsolat kialakításánál, ellenkezőleg! De mi is tudunk szeretni, mi is megérdemeljük a szeretetet, nagyon is! Tehát szolgáljunk is rá!!!! Közben meg ne felejtsük el magunkat hozzászoktatni, hogy lehet, ez is le fog lépni, és akkor nem kéne összezuhannunk annyira.

Tapasztalatból mondom. Ha tartásod van, bánni fogja. Vissza fog jönni. ( Rengeteg visszajött. Van, aki 10 éve könyörgi vissza magát. Mindhiába. )

Ez is igazol majd téged, hogy te mindent megtettél. És ezt ő is tudni fogja.

Nekünk, borderoknak, akiknek a legnagyobb kihívás talán függetlenedni a fájó érzelmektől, nagyon jó terápia ez. Keményít ám! És tapasztalttá tesz.

Hiszek benne, hogy létezik az az ember, aki megérdemel minket!

Igen! Sokkal intenzívebb és mélyebb érzéseket képes viszonylag gyorsan kialakítani. Én egy életen át tudom szeretni a másikat, még ha racionálisan látom is, hogy mi az, ami nem jó benne.

A szakítás, ami elviselhetetlen. Én nem fenyegetőzök, hogy megölöm magam, mert az szánalmas, de tényleg nem lát más reményt ha elveszíti azt, aki iránt ilyen mély érzései alakulnak ki. Rettenetes borderesnek lenni. Mindennap egy kín. Azt sem tudod ki vagy, egyik nap még annyira jónak érzed magad, másnap szemétbe valónak. Én úgy tudom jellemezni, hogy mi ülünk a legdurvább hullámvasúton, ami létezik és nem tudsz leszállni, emiatt már inkább leugranál róla bárhol, odáig jutsz. Akivel életemben először boldog voltam, nem birta a hullámvasutat és el is vesztettem. Szerintem vannak akiknek jobb ha nem élnek egyszerűen, mert sokkal több fájdalommal jár, mint örömmel. Mert minden mélyebb, sokkal mélyebb és elmondhatatlan kín.