Hogyan másszak ki a depresszióból?

Azt hiszem, depressziós vagyok, ami egyre rosszabb. Ott kezdődött minden, hogy egy éve nincs munkám. Csak kudarcok érnek, más nem. A munkanélküliség mellett az elmúlt évben történtek olyan dolgok, amik nagyon porba tiporták az önbizalmamat, feleslegesnek, haszontalannak érzem magam, úgy érzem, hogy egy senki vagyok, semmi sem sikerül. Az elmúlt 4-5 hónapban erősödött fel ez bennem, olyannyira, hogy már emberek közé sincs kedvem menni, vágyom a társaságra, de közben nem akarok még utcára sem menni. Tetőzi a problémát, hogy 3 hete új városba kellett költöznünk a párom munkája miatt, nagyon hirtelen jött ez az egész, a családom 300 kilométerre van tőlem, nincs itt senkim a páromon kívül (neki vannak itt barátai, munkatársai). Egész nap egyedül vagyok itthon, a kutya sem szól hozzám, ha kilépek az utcára csak a nagy ismeretlent látom, semmi mást. Azt hittem, a környezetváltozás jót tesz majd, de úgy érzem, csak rosszabb lett minden. Az elmúlt hetekben sokszor törnek rám sírógörcsök. Egyszerűen elkezdek sírni, alig bírom abbahagyni, kapkodom közben a levegőt és remegek, mint a nyárfalevél. Egyszerűen nem ismerek magamra, én nem ilyen vagyok. Mindig is erős személyiség voltam, ha kudarc ért, felálltam, és mentem tovább. Mindig optimista voltam, pozitívan gondolkodtam, és most nem tudom, mi van velem. De ez egyre rosszabb. Nem találom a kiutat, mindenben csak a rosszat, a negatívat látom. A párom mellettem áll, de nem ért meg teljes mértékben. Nem tudom, mit tegyek, hogy kikerüljek abból a gödörből, amiben vagyok. Volt már valaki ilyen helyzetben? Hogy sikerült felállni?

Már az is jó, hogy kiírtam magamból, nem baj, ha senki nem válaszol, csak egyszerűen jól esett leírni, de köszönöm, ha elolvassátok és írtok néhány hasznos tanácsot, mert így meg fogok őrülni.

25/N