Van valami empatikus megérzés az emberekben ami miatt tudat alatt levonják az első következtetést valakiről?

Eléggé életunt vagyok, de jól titkolom. A kérdésem/problémám az, hogy feltűnt, mikor társaságba megyek ugyan úgy viselkedem, mint bárki más, sőt még többet is tudok beszélni és jó poénokat mondani, viszont valahogy azt látom a többieken, hogy megérzik azt, hogy sokat vagyok egyedül, életunt vagyok stb. Mintha nem akarnának közeledni és megismerni, pedig minden jelét elrejtettem a negatív dolgaimnak. Olyan mintha lenne rajtam valami bélyeg, amire az van írva: "ne közeledjetek hozzá, kerüljétek, ha jót akartok"

Én sem hittem ilyesmiben, de egyszerűen nem maradt más racionális magyarázat, a külsőm is teljesen rendben van.

És cseppet sem önbeteljesítő folyamat, hiszen mikor megyek valahová egészen máshogy állok hozzá a dolgokhoz, nem ezen jár az eszem amit leírtam, csak miután eljöttem.