Miért botlok zombikba, és miért azok találnak meg engem? Mi lehet az oka? Hogyan változtassak ezen? (Részletesebben a leírásban. )

Előre is szeretném leszögezni, hogy senkit nem akarok megsérteni. Csupán konkrétan, és egyértelműen akarom leírni az esetet, ami miatt felmerült bennem a kérdés az utóbbi időszakban. Felnőtt vagyok, és nem unalmamban írogatok ide, hanem valóban érdekelne a dolog "Miért"-je.

Én magam proaktív vagyok, vagyis inkább a dolgok elébe megyek, tudva, hogy ha valamit el akarok intézni, akkor ott tenni kell, nem elég tervezgetni, meg a sült galambot várni, illetve másokra mutogatni, stb.

Továbbá, ha valaki megkér valamire, egyértelműen vagy elvállalom, és akkor teljesítem is a vállalást, vagy elutasítom (nem sértő módon), így tisztán látja a másik fél is a helyzetet.

Igyekszem mindig pozitív maradni (persze nem az a folyton vigyorgó mentalitással értendő), vagyis a megoldást keresem a másokra mutogatás és siránkozás helyett.

Mindezek ellenére folyamatosan olyan emberekkel hoz össze a sors, akik szöges ellentéteim - halogatnak, panaszkodnak, lelkileg lehúznának, zombi életmódot folytatnak. Amikor hozzám fordulnak egy problémával, és én próbálok segíteni, alternatívákat említve, megoldási lehetőségekre összpontosítva, akkor szépen meghátrálnak, és alapból elvetik, hogy melyik miért nem jó - de úgy, hogy meg sem próbálják valóban alkalmazni azt. Olyan, mintha azt akarnák, hogy más cselekedjen helyettük.

Egyik ismerősömről kiderül pl. két hónap után, hogy éppen pszichiátriai kezelés alatt áll - és velem szemben is olyan durva kitörései voltak, hogy azonnal meg is szakítottam vele a személyes kapcsolatot, mert ezen nem tudok segíteni, és "veszélyeztetve" is éreztem magam, nem túlzok. Most éppen kórházban is van.

Másik ismerősömnek az a rögeszméje, hogy az ő életcélja az emberek segítése, de ő maga olyan szinten zárkózott, hogy az már fáj. Amikor kérdeztem tőle, hogy van, akkor egy műmosollyal válaszolta, hogy jól. Majd azonnal kérdezi, vagyis mondja, hogy ő szívesen segít nekem, mert segítségre van szükségem... csak néztem, hogy mi a baja.

Valahányszor beszélünk, az az első kérdése, hogy miben segíthet nekem? Vagyis mintha azt akarná hogy tőle függjek, de szerintem neki lenne nagyobb szükség segítségre, mert normális barátságra nem képes - ezt mástól is hallottam. Amikor említettem neki, hogy bocs, de nem egy ennyire zárkózott embernek fogom elmondani a problémáimat, még ha volnának is, akivel nincs bizalom a zárkózottsága miatt. Akkor azt felelte, hogy ő nem ajtó, hogy nyitott legyen.

A harmadik eset az a kategória, amikor chatre felmerészkedek, és akik fenn vannak, rám írnak, rám borítják a saját is sz*rukat, majd sietve lépnek is, mert "dolguk van", nekik ez a beszélgetés.

A sort nem folytatom tovább, mert már ebből is látható szerintem, hogy mi miatt nevezek bizonyos embereket zombiknak.

Már magam is kezdek belefáradni ebbe, hogy ilyen emberek vesznek körül, és nem értem, hogy miért ezek találnak meg, ha én magam nem ilyen vagyok.

Ezek alapján nem hiszek abban sem, hogy embert barátjáról lehet megismerni, stb.

Arra is gondoltam már, hogy inkább egyedül maradok, hiszen úgyis eddig is egyedül értem el, saját erőfeszítésemből azt, amire jutottam. Azt nem akarom, hogy folyamatosan kihasználjanak, zargassanak a 'zombik'. Abból nem kérek.

Illetve miért az ilyenekkel hoz össze a sors? :)

(Na, végre képes voltam kiadni magamból mindezt, és a megoldást keresem, tippeket, tanácsokat.)