Mit tegyek olyankor ha azt érzem, hogy reménytelen szerelem miatt már nem érdekel semmi?

Beleszerettem valakibe, de sajnos ez a szerelem mondhatni reménytelen, megőrülök, tiszta féltékeny vagyok ha mással beszélget, mindig a közelében szeretnék lenni, látni őt...

Múltkor már annyira szörnyen voltam, hogy egész nap csak sírtam miatta, mindenhol csak őt láttam, ittam, idegességemben még a cigire is rászoktam, vele álmodtam, azt hittem megőrülök semmi és senki másra nem tudtam gondolni, mintha ő lenne szó szerint az életem. Ez kb. 1 hónapig tarthatott.

Most ott tartok, hogy még mindig szeretem, de már nem kínoz annyira, most úgy érzem semmire nem vagyok képes, egész nap nem csinálok semmit, olyan minden mindegy alapon gondolkodom. Nyugodtnak érzem magam, alapvetően nem vagyok szomorú annyira, de van amikor csak úgy elsírom magam miatta. Nem vagyok letargiában, csak úgy érzem semmi nem érdekel.

Ti is voltatok már ilyen helyzetben?

Mit csináltatok ilyenkor?