Normális az ha a körülöttem élők halálát várom, és azon ábrándozom, hogy utána milyen jó lesz nekem?

Költözz el.

Ezzel együtt nem normális.

te beteg vagy.

keress fel egy pszichiátert.

Én sem tudnák egy légyenk sem ártani hidd el. Viszont a szomszédom már évek óta mérgezi az életem, tudja hogy megteheti mert befolyásos, én meg egy "senki" vagyok. Viszont nyugalomra vágyom végre, és arra hogy ne szóljon minden napom a lelki terrorról, amit el kell viselnem. És igen kívánom a halálát! Meg a családja halálát is. De nem csak úgy, hanem szenvedjenek, és kínok közt haljanak meg!

30/F

Alapvetően nem tartandó "normális"-nak ez, amit írsz, kérdező, de nem ismerjük a körülményeket, azt, hogy mindezt mi váltotta ki. Például az, hogy az állatokat nem szereted és ennek ellenére be lettél kényszerítve egy ilyen helyzetbe, hát helyeselni éppen nem helyeslem azt, hogy vártad a kutya halálát (mivel magam meg imádom őket, van is kettő), de logikailag és érzelmileg is teljesen érthető volt. (Azért nagyon remélem, hogy nem segítetted meg a dolgot.)

Ami a családtagok halálát illeti, nem tudhatjuk (most a többi válaszolónak mondom), hogy a srác miken megy keresztül, milyen kényszerek, bántalmazások, nyomásgyakorlások vannak a háttérben. Ha alapvetően egy elfogadó, szerető család és egyedül a 20 éves fickó az, aki ebben nem érzi jól magát, de nem az önálló életre vágyik, hanem arra, hogy pl mindent megörököljön és a vérszerinti rokonok halálát részvét és szociális empátia nélkül tudja szenvtelenül kívánni, akkor lehet ott némi patológiás antiszociális személyiségzavar, afféle Hannibal Lecter palánta, akiből később még frankó kis sorozatgyilkos vagy ámokfutó válhat, de az is lehet, hogy a halálba szopatják, hiába akar ő jót, mindig porbadöngölik a megalázásokkal, nem veszik őt senki számba, akkor - mégha nem is szép dolog - de érthető. Ezesetben viszont egy összezavarodott és szenvedő ember a kérdező, akinek egy alapos életformaváltás tehetne jót.