Hogy lehet feldolgozni egy fiatal Édesanya hirtelen halálát?

Elöször is öszinte reszvetem!Menny idös volt a hölgy es hogy törtent a tragedia?Meggyözödesem,hogy csak a test hal meg,a lelek(a lenyeg)tovabb el egy masik dimenzioban,mert az örök.Biztos vagyok benne,hogy lat benneteket.Valoszinü-hirtelen,felkeszületlen halal eseten gyakori-hogy "össze van zavarodva",talan "nem is vette eszre" hogy meghalt.

Ezzel a temaval kapcsolatban tudok könyveket ajanlani.Ha kerdesed van,barmikor irhatsz privat üzenetet is,szivesen valaszolok.

4-es voltam,bocs,most latom csak ,hogy 45 eves volt....fiatal volt:(((.

Nem is akarok irni közhelyeket,hogy az idö minden sebet begyogyit,pedig igaz.

Ha legalabb megertened elfogadnad,akkor könnyebb lenne.De ez most meg tul friss.Nem tehetsz mast,csak sirhatsz,soha ne fojtsd el,akarhol radtör.Volt hogy a villamoson tört ram a zokogas sok ember elött,vagy bevasarlas közben....de leszartam ki mit szol..

Szia!

Van itt a Gyakorin egy fiatal fiú, aki szintén az anyukáját gyászolja, Gyuszkó19 a regje, ha jól emlékszem. Beszélgess vele.

Vagy vannak gyászfeldolgozó csoportok itt-ott.

Elkél a segítség az élet legnehezebb helyzetében...

Kínánom, hogy jól ki tudd sírni magad, és idővel megnyugodjon a lelked (szerintem az egy jó év...). De hiányozni talán mindig fog.

Igen, szerintem lát és közel van. Nagyon közel. Minden halottunk itt van - odaát, de csak egy vékony fátyol választ el az odaáttól...

Szia!

Nem olvastam a többi választ, így lehet, hogy fogok ismételni.

Először is fogadd őszinte részvétemet!

Nekem 1 éve halt meg Édesanyám, a mai napig szenvedek Miatta nagyon... Most lenne, e hónapban a születésnapja. Nehéz lesz:/

Nem tudom, hiszel-e Istenben, a túlvilágban, én hiszek és szerintem ott van a Te Édesanyád is és a többi Elhunyt is. ...és igen, szerintem látnak minket! Én éppen ezért próbálok úgy élni tovább, hogy büszke lehessen, hogy olyan legyek, amilyennek Ő szeretett volna látni. Megbetegedtem időközben, de optimista igyekszem lenni, mert tudom, hogy Ő is ezt szeretné! Van egy Hugom is, Őt is próbálom erősíteni valahogy, Anyu is ezt szeretné. Szóval a túlvilágról is erőt ad, én úgy érzem!

Hogy lehet elfogadni az elfogadhatatlant? Erre nehéz válaszolni, mert mindenkinél más az, ami megnyugtatja némileg. Én pl. a hitembe próbálok belekapaszkodni. Abba a tudatba, hogy Ő lát és hogy találkozni fogunk majd odafent. ...és persze az is ad némi vígaszt, hogy már nem szenved, nem fáj Neki semmi, mert a betegsége bizony okozott elég fájdalmat Neki. Nekem ezek a gondolatok egy kicsit segítenek, mikor nehéz perceim vannak.

Nyugodtan beszélgess Vele, talán segít egy kicsit megnyugodni. Nekem szokott segíteni egy kicsit.

Kitartást és sok erőt kívánok!

Hogy tényleg csak ennyi-e az élet...?

Nekem halt már meg családtagom, fiatal barátom, más közeli emberek. És a nagy megrendültségben csak arra jutok mindig, hogy bármily értelmetlennek tűnik is, az Élet és a Halál... misztérium... Nem tudjuk pontosan, miért születünk és miért épp annak, akik vagyunk, miért pont oda és abba a családba. Ugyanígy bár tudjuk, hogy mindenki meghal, és hogy nincs garanciánk, hogy 90 évesek leszünk, misztérium az is, hogy miért pont akkor és úgy távozunk... Csak egyvalaki tudja, miért így döntött....

Együttérzek veled nagyon anyukád miatt. Én biztos vagyok benne, hogy az élet örök, és nemcsak az a látható, érzékelhető, biológiai lét a lét. Hogy a szeretetkapcsolat nem időleges. Hogy az anyukád most is létezik, hogy a testét elhagyta, de a lelke, a szeretet-képessége most is teljes. Hogy figyelemmel kísér téged, hogy átölel, hogy veled van... Az összes halottunk velünk van, számukra egyértelmű, csak mi nem bírunk látni.

Nagyon nehéz ez, a legnehezebb. De a halál nem a végállomás, ezért nem is a legborzasztóbb, ami történhet. A halál születés az öröklétre, az istenközelségre abban a másik, de velünk együtt lévő, minket tisztán látó dimenzióban....