Aki már volt mélyponton hogyan lépett tovább? Hogyan sikerült élni továbbra is a kudarccal teli életet?

Gondolkozz el azon, hogy ezt a kérdést miért a mentális egészség kategóriába írtad ki. Ha jobban belegondolsz, rájössz, hogy azért, mert ez a felfogásod nem az egészséges felfogása a világnak. Az, hogy a világ, amiben élsz és az életed milyen, kizárólag a te felfogásodon múlik. Egy sikerekben gazdag ember is lehet megkeseredett, és egy kudarcokkal teli ember is lehet boldog. Az élet igazából mindenkinek küzdelem és szenvedés; a lényeg azon van, hogy te hogyan állsz hozzá. Változtasd meg önmagad és megváltoztatod a világot.

Ha konkrét tanácsra vagy kíváncsi, én azt javaslom, kezdj el utánaolvasgatni a spiritualizmusnak, buddhizmusnak. Tudom, ezeket mindenki egy elvont, okkult, furcsa, már-már szektajellegű dolognak tartja, de ez nem így van. A buddhizmus igazából egy logikai alapon levezetett kézikönyv a boldogsághoz. Nézz utána, veszteni semmit nem veszthetsz vele. Wikipédián elég sok mindent írnak róla, az kezdetnek jó lesz. Rengeteg könyv is van, ami arra tanít, hogy hogyan legyél boldog.

A helyzetedet amúgy teljes mértékben át tudom érezni, én is egy nagyon komoly lelki válság közepén vagyok éppen. De én már legalább odáig el tudtam jutni, hogy nem fogom fel az egészet ennyire negatívan - pedig hidd el, megtehetném.

Bízom benne, hogy mihamarabb túl leszel ezen.

Szia! Én 22 éves vagyok, nem mondanám h nincs értelme az életemnek.. de én is hajlamos vagyok mindent negatívan felfogni, sokat szomorkodni.. Pár alkalommal nekem is eszembe jutottak hasonló dolgok mint neked.. Magamba forduló típus vagyok, nehezen ismerkedem, barátkozom.. Legutóbbi nagy kudarcom hogy az egyetemen nem tudom átvergődni magam a szigorlaton (sokadjára)..A szüleimnek elvárásuk van velem szemben, és nagyon csalódott vagyok h nem tudok megfelelni nekik... Folyamatosan azon kattogok az élet szinte minden területén h nem vagyok elégjó, nem csinálok semmit jól, mit gondolnak rólam mások?? Sose a jó jut eszembe.. Nem panaszkodni akarok ezzel, csak leírom hogy pl. személy szerint nekem is ezer olyan lelki problémám van, ami másnak lehet eszébe se jut, vagy remekül kezel.. de én nem ilyen vagyok. Sok mindent kudarcként élek meg és magamat hibázatom, aminek következménye a depresszió...

Nekem kicsit könnyitett a lelkemen hogy elkezdtem sportolni. Az első olyan dolog volt amiben rögtön azt éreztem hogy sikerélményem van.. Nem rögtön, de idő után valamennyi kitartást és önbizalmat is adott.. Tudom rendszerezni a gondolataimat, a világhoz való hozzáállásom is változott.. Ugyhogy nagy választ nem tudok adni, de hidd el nem vagy egyedül a problémáddal, mindenkinek megvan a maga nagy lelki baja, valakinek tényleg súlyosabb valakinek kevésbé, de tuti h mindenki ugyanolyan nehezen éli meg!! És hiába nehéz.. kár lenne feladni!!