Miért, hogyan fog nekem az használni ha pszichiáterhez járok?

Ismerős a helyzet. Szerintem azzal lehet a gond, hogy nem "illetek össze" az orvosoddal. Nekem is volt két pszichológusom, egy pszichiáterem, de egyikőjükkel sem tudtam olyan jól kijönni. Tudom, hogy ha magánemberként találkoztunk volna, akkor megmaradtunk volna a köszönés szintjén.

Bármilyen panaszom volt, ők csak megértően bólogattak, én viszont annak örültem volna igazán, ha körbejárták volna a gondjaimat, és segítettek volna más szemszögből nézni azokat, akár annak az árán is, hogy ellentmondjanak nekem. Nem tették.

Náluk nekem is mindig tűrhető volt a kedvem, legalábbis olyan semmilyen, és nekem meg az volt az egyik panaszom, hogy egyik percben még ugrálni tudnék örömömben, a másikban meg már zokogok. Emellett úgy éreztem magam náluk, mintha nem léteznék, mintha elvesztettem volna az egész világgal a kapcsolatot.

Beszélgetéssel, tesztekkel megállapították, hogy BPD-s vagyok, persze nem kaptam felvilágosítást ezzel kapcsolatban. A Rorschach-tesztnek is csak annyi volt az eredménye állítólag, hogy sokkal nagyobb hajlam van bennem az öngyilkosságra, mint ahogy azt én érzem...

Szerintem csak egy jó kapcsolat tud kirángatni ebből a borzalomból. Én legalábbis egészen összeszedtem magam, mialatt volt valakim. Új iskolát kezdtem, teljesen új dolgokat tanulok, és igazán elégedettnek érzem magam. Na meg jó távolra került tőlem az az ember, aki sokszor megkeserítette a napjaimat...

Egyetértek azzal,hogy mondd el a valódi érzéseidet. Megoldás lehet az is, ha minden nap, vagy ha valami számodra fontosat,"súlyosat" érzel,azt leírod,és a beszélgetésre beviszed. Én is BPD-vel vagyok diagnosztizálva 2008 óta. Most kezdtem el itthon járni a Nap-Kör-be, a neten is megtalálod.

Ami az orvost illeti: szimpatikus? az első - második alkalom után érezted, h tudnál vele dolgozni, és tudsz hozzá őszinte lenni? Ugyanis valóban fontos a szimpátia is.

Én is próbálkoztam a pszihoanalítikus terápiával,állítólag nagyon jó, de 2 hét után személyes okok miatt abbahagytam. Nekem sem sikerült megértenem, de mindössze azért - amit ott is elmondtak - ,mert nekem elég erős már a kognitív viselkedésterápiák hatása. Személyiségzavarra ugyanis általában az a legjobb, főleg ha borderline vagy.

Megoldást sosem fognak mondani, nem ez a feladatuk. Régóta járok nagyobb megszakításokkal orvoshoz, és sosem azzal segítenek/segítettek, h kész megoldásokat, vagy előre kijelölt fix utakat adtak volna a "kezembe".

Amit az otthonlétről írsz, ismerem. El kell tudnod mondani neki úgy, hogy az érzéseidet is megjeleníted a terápia alatt, nem pedig csak szavakkal elmondod. Ha úgy tetszik, igenis tessék kiborulni :) Így működik. Érzéseket a felszínre hozni, és ott, akkor megpróbálni szembesülni velük. Ha akarsz sírj, légy ideges, dühös magadra vagy a helyzetre, bármi, ami érzelem megjelenik benned, az segít a terapeutádnak is jobban átlátni a helyzetet.

Remélem valamit segítettem.

Amúgy milyen személyiségzavarod van?

És ami lemaradt, az előttem szólóhoz kapcsolódva.

NEM CSAK egy jó párkapcsolat tud ebben segíteni. Ha van egy ilyened - szerencsére nekem is van - az rengeteget segít, főleg, ha a párod tudja, mivel/kivel áll szemben. A terápia az elsődleges megoldás. Persze létezik spontán gyógyulás, de igen ritka. Akinek ez sikerül/sikerült, annak gratulálok, és őszintén irígylem és örülök neki :)