Úgy vélem az Édesanyám kényszeres gyűjtögető. Mit tegyek hogy megértessem vele, hogy amit tesz annak nincs értelme?

Én mindig igyekszem higgadt fejjel belekezdeni a "terápiába", próbálom észérvekkel meggyőzni, hogy ez kacat, az nem kell, ugyan mi haszna annak a dolognak, dobjuk ki... az esetek többségében semmire nem megyek vele, sőt sok esetben támadásnak veszi... volt már olyan is hogy azt mondta: " Ha majd meghalok azt csináltok a cuccokkal amit akartok " - ezt persze én nem veszem komolyan, több dolgot dobtam már ki ezt a mondatot követően, olyankor pár nap mosolyszünet aztán mint akit elvágtak, minden visszaáll a régi normális kerékvágásba.

Akinek van hasonló tapasztalata az kérem segítsen ! Meg szeretném oldani ezt az ügyet, méghozzá pszichológus segítsége nélkül(nem akarom megbántani az Édesanyám vele), de segíteni akarok rajta, mert szerintem belátná ő is csak lehet én fogok hozzá rosszul.

mentális betegség ? De azért le lehet róla szokni, igaz?

Mert ha meg úgy nézem, nem ölt még olyan méreteket, hogy betegségnek nevezzem ( nem szemétdomb a lakás ), inkább rossz szokásnak érzem ami néha erősebb néha gyengébb...