Hogyan segítsek a barátomnak (hosszú)?

Ő most 19 éves, én pedig 18 és nagyon szeretjük egymást. De neki nagyon nehéz gyerekkora volt, és még mindig ugyanazok a lehetetlen és romlasztó körülmények veszik körül. Emiatt sokszor lehangolt, depresszív és szuicid jellegű gondolatokkal van tele és nincsen semmi önbizalma. Fél a jelenétől, a jövőjétől, bizonytalan, egyáltalán nem boldog, gondjai vannak a tanulással, stb. A kapcsolatunk elején azt hittem, a szerelmünk sokat fog neki segíteni, de mostanra rájöttem, hogy még ha segít is neki abban, hogy jobban legyen, elég kevés. Ha nagyon rosszul van, el tudom érni, hogy jobban legyen, de ezek a hosszú, nehéz beszélgetések és az aggódás engem is megvisel. Igyekszem rávenni, hogy többet beszéljen az érzelmeiről, mert tudom, hogy az segíteni tud, de mostanra eléggé kétségbe vagyok esve én is és néha már nem tudom, hogyan tovább. Nem tudom, meddig bírja még ki a kapcsolatunk ezt az egészet, mert neki is folyamatosan egyre nagyobb bűntudata van amiatt, mert úgy érzi, nem tud megfelelni, mint barát. Igyekszem rávenni, hogy legalább az iskolapszichológussal beszéljen, de úgy néz ki, nem akaródzik neki segítséget kérni és én vagyok az egyetlen ember, akiben annyira megbízik, hogy hatni tud rá. Van valakinek valami tippje, hogyan közelítsem meg másképp a problémát?