Öngyilkos akarok lenni, de nem merem, és tudom hogy nem megoldás. Akkor mégis miért?

Ne tedd!!! Nincs az a probléma, amit nem lehet megoldani.

Ha bővebben leírod, hogy mi a baj, akkor könnyebb lenne segíteni.:)

Meg is válaszoltad...,nem megoldás!!Max. a szeretteidnek keserited meg hátralévő életét!Bár nem ismerem a problémádat,de ekkora nem lehet,hogy a halál legyen a menekülési útvonalad..!Mindenképp menj le pszihológushoz,erős depresszió lehet rajtad.

Sok erőt és kitartást kivánok mindehez..,és ne feledd minden alagút végén ott van a fény,mégha most nem is látod!;)

Ne tedd! Én is voltam ilyen helyzetben, csak tavaly. SZinte nem volt egy barátom se, rontottam a suliban is, mindig úgy láttam, hogy senki nem szeret és hogy a tesómat sokkal jobban szeretik, mint engem. Tudod mit kell tenned? Tanulj, mert az elveszi az idődet és nem gondolkodsz ilyen hülyeségeken; olvass nagyon sokat (ha megadod, hogy milyen témák foglalkoztatnak, mint pl. vámpírok, akkor nagyon szívesen küldök neked pár címet és linket is, ahonnan le tudod tölteni) és gondolj bele, hogy milyen kínokat élnek át a barátaid és a családod, ha végzel magaddal. Hidd el, ők is követnének, mert szeretnek téged! Ne akard őket is megfosztani az élettől, ha te úgy döntöttél!! Elég önző dolog lenne...

És egyébként is? Mi bajod van a sulival? Tudom, hogy tanulni sz*r és nem vmi szórakoztató, de az tesz téged emberré. És a családoddal mi a probléma?

Szia!!

az életem kész katasztrófaként indult. soha nem csinálhattam azt amit szerettem volna, nekem mindig otthon kellett lenni, pöpecen azt figyelni mit kell csinálni 15 évesen azért nem mehettem bulizni a barátaimmal, mert nem szín szerint voltak összehajtva a ruháim. a sok veszekedés és a szüleim problémáit hallgatva nagyon sokszor azon gondolkodtam, hogy vajon milyen gyógyszert vegyek be és hova bújjak el, hogy ne találjanak meg időben. aztán csak azon ,hogy hova szökhetnék el. aztán jöttek jobb idők, aztán megint rosszak.

én a 18. szülinapomon álltam ki a híd szélére és az akkori se veled se nélküled kapcsolatom báttya húzott vissza. a szüleim elváltak, a lakásunkat épp vették el a fejünk felől, az életem első igazi nagy szerelme szórakozott velem, apám a szülinapi tortámat a földhöz vágta, mert meglátogattam anyámat, elindultam otthonról a barátaimmal, mert az egyik rokon úgy berúgott hogy égetett mint állat, és utána még telefonáltak, hogy menjek vissza amilyen gyorsan tudok, mert apám veri a testvérét, annak az ura meg kint kajabál az udvaron...utáltam mindent és mindenkit, úgy éreztem mindent nekem kéne megoldani, közben az senkit nem érdekel velem mi van. már léptem ki a hídon amikor visszahúzott a srác és kaptam tőle két pofont.

mára vőlegényem van, épp a babát tervezzük, nem azt mondom, hogy minden olyan mint egy álomban, mert nem nyertem meg az ötöst és nem furikázom limuzinnal a tengerpari kecóim között, de rendesen dolgozom, van egy gyönyörű keresztfiam, és két szebbnél szebb unokatesóm 3 és 4 évesek. a családdal remekül elvagyok, a párommal minden tökéletes.

akkor amikor elkezdem kimászni a hídon ebbe bele se gondoltam, hogy mi mindent veszíthetnék. tudom, hogy sokféle, és kemény gondjai tudnak lenni egy 17 éves lánynak, de akkor is ahogy írtad nem ez a megoldás.

én kívánom, hogy hamar megoldódjanak a problémáid, és ne ilyeneken járjon az agyad, hogy hogy végezz az életeddel, amiről még nem tudhatod, hogy mit hoz!!!

"Nincs az a probléma, amit nem lehet megoldani."

Hát ez sajnos nem teljesen igaz, de a te gondod szerencsére közel sincs a megoldhatatlanhoz. Beszélgess minél többet ismerősökkel, barátokkal, de ha egyedül vagy, csinálj valamit ami leköt vagy szórakoztat, olvass vagy pl. ülj fel a bringára, tedd a füledbe a fülhallgatót, tekerj valami terméazetközeli helyre és sz@rj a világra.

de Te nem utálod magadat, csak a körülményeket. ami jó, mert ha utálnád magad, akkor meg is ölnéd magad.

csak azért nem megoldás, mert az élet többnyire ugyan tré, de történnek jó dolgok. persze ritkán, mert olyanok a körülmények, de a koporsóban fekve még azokat a ritkákat is kihagynád.

az én körülményeim is csapnivalóak, megvannak a trükkjeim, hogy ne őrüljek bele, és lazán vegyem. ha nem így lenne, a menekülést keresném én is.