Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ

Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Egészség » Mentális egészség

A kérdés

Bulimia, dependens személyiségzavar. Azoktól szeretnék segítséget kérni akik hasonló problémákkal küzdenek! Hogyan lehet ebből az ördögi körből kiszállni? Kérlek, ha jártál már hasonló cipőben, olvass végig, bármilyen tanácsnak örülnék!

Évek óta bulimiától (falásrohamok, hashajtózás, önhánytatás) és depressziótól szenvedek, azonban az utóbbi hónapokban folyamatosan stresszben élek (és ez még egy darabig nem fog változni), és ez idő alatt elhatalmasodott rajtam ez a betegség, illetve legutóbb egy pszichiáter dependens személyiségzavart állapított meg. Attól félek, hogy megőrülök, ez így már nem élet. Úgy érzem, már nem bírom tovább. Állandóan ideges, feszült vagyok, és a zabálás-hányás ciklusok uralják az életem, állandóan a kajákon jár az agyam, ahelyett, hogy értelmes tevékenységet folytatnék, amire elvileg képes is lennék, de így nem megy. A baráti kapcsolataimat is ez miatt hanyagolom :( Néha van pár jobb napom, ekkor szépen nekiállok egészségesen étkezni, le is megy 2-3 kg, majd kezdődik elölről.. Feszültség, zabálás, hányás... Még tanulok, és az előző vizsgaidőszakom pocsékul sikerült, ezért most a közelgő vizsgaidőszabkan fontos, hogy minden vizsgám sikerüljön, különben bukom az egész sulit. Családban volt feszültség korábban, de most szüleim mellettem állnak, mindent megbeszéltünk, szóval ez a része rendben van. Azonban télen volt egy nagy szerelmi csalódásom, ez viszont sajnos még mindig nagyon fáj, pedig próbáltam elfelejteni, továbblépni.. :( Ezért is mondták, hogy dependens személyiségzavarom van, túlságosan függök érzelmileg másoktól. Ha valaki volt már hasonló helyzetben, kérlek írjátok meg, hogy sikerült átvészelnetek ezt az időszakotokat, hogyan sikerült továbblépnetek, kigyógyulnotok! (23 éves lány vagyok, most nagyon sokat híztam, 170/68)

Előre is köszönöm a válaszokat!



Keress kérdéseket hasonló témákban: bulímia, dependens személyiségzavar, szerelmi csalódás, depresszió

 2014. márc. 27. 19:23  Privát üzenet  

A válasz

Meg kell értened az érzéseidet. Az evészavarok feldolgozatlan problémák kifejeződései, így a lelkedben kell kutakodnod, hogy megtudd, mi váltotta ki belőled. Hánytatni többnyire nem azért hánytatja magát egy bulimiás, mert vékony akar lenni, hanem pl. azért, mert ezzel megtagadja azt, amit a környezete rákényszerít. Átvitt értelemben kell gondolkodni, nem feltétlenül ételről van szó. Ennek talán ahhoz is köze van, hogy nehéz függetlennek lenned. Biztosan szeretnél megszabadulni a személyiséged bizonyos részeitől, mert fáj, így magadért, és mégis magad ellen dolgozva megpróbálod kiadni magadból azokat az elemeket, amiket nem szeretsz magadban. Az öncsonkítás, az öngyilkosság mindig erről szól. Neked viszont nem meghalnod kell, viszont ezzel az életmóddal csak rövidebb életet csinálsz magadnak. Változnod persze kell, hogy jól érezd magad, de ennek nem kell kívülről is látszódnia, az alakodon, a stílusodon.


Felfoghatod kevésbé tragikusan a problémád. Bulimiás vagy, hánytatod saját magad, ami a te felelősséged. Ez a te tested, csak azt teszi, amit te parancsolsz neki. Veheted úgy, hogy a hányás egy rossz szokás, afféle rituálé, ami megnyugtat. De ennek rád nézve nincs pozitív hatása. Mivel ezzel magad marcangolod, abba kell hagyni. Ne hogy már a saját boldogságot útjába állj!


Ugyanúgy kell leszokni róla, mint mondjuk a nassolásról. Sőt, ezzel együtt a zabálásról is le fogsz szokni. Megállapodhatsz magaddal, hogy ma nem settenkedsz ki a konyhába éjszaka, majd holnap. Emellett jó lenne valamilyen módon motiválnod magad. Talán még otthon laksz (?), tehát reális cél lenne munkát találni és elköltözni. Vagy ha közelednek a vizsgáid, akkor azokra koncentrálni. Valójában minél több dolgot teszel magadért, minél többet bizonyítasz, annál jobban fogod érezni magad, és annál kevésbé érzed szükségét önmagad büntetésének. Kis lépésekkel kell kezdeni. Rájössz majd, hogy te nagyon is önálló tudsz lenni, hogy jó a világban pár nélkül is. Annyi mindent tudsz magaddal kezdeni, és nagyon sokra viheted még.


Tehát a gondolkodásodat kellene kicsit felrázni. Jót tenne neked az új környezet, az új emberek, mert már nagyon mélyen lehetsz a saját életed elemezgetésében. Foglalkozz vele, ameddig szeretnél, beszéld ki, akár neten is, és hidd el, egy idő után már nem fog jelenteni neked semmit a sok csalódás, hogy butaság volt annyira elszomorodni apró-cseprő ügyeken, egyrészt, mert közben a világban zajlik az élet, és neked lépést kell tartanod, másrészt, mert nem ért annyit az egész.


Nem tudom, hogyan értékeled mindazt, amit leírtam. Nehéz összefüggéseiben látni saját magad, mert mindig csak a pillanatnyi érzések a "valódiak", mégis erre van szükséged. Gondold át a kapcsolataid a szüleiddel, a barátokkal, azt, hogy milyen embert és miért keresel magad mellé, hogy mik a saját gyengeségeid és erősségeid, és mire van szükséged, hogy teljesnek érezd magad egyedül.



A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/3Időpont 2014. márc. 27. 19:56 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszod! Nagyon jó dolgokat írtál! Nagyon jól rátapintottál a lényegre, hogy maga az "evészavar" csak a jéghegy csúcsa. Először a lelki dolgokat kell(ene) rendbetenni. De pont ez a legnehezebb. Már észrevettem magamon, hogy az elsőgleges a szorongás/feszültség és sokszor nem is kívánom az ételt, csak megnyugtat (meg ugye pótörömforrás) ha eszek, meg utána ha ki tudom hányni :S Tudom, hogy ezzel csak rontok a helyzeten, mert tönkreteszi az egészségem, másrészt meg nem sikerül mindentől megszabadulnom, és így a következményes hízás miatt még sz@rabbul érzem magam a bőrömben, az a csöpp kis önbizalmam is eltűnt... :( Csak nem tudom, miből meríthetnék lelkierőt, hogy szembenézzek a teendőkkel és ne szorongjak ennyire, meg ne halogassam őket :S És tudom, hogy más tevékenységben kéne megtalálnom az örömöm/megnyugvást (régebben működött is: sport, zene, barátok), de amikor egyedül maradok a saját kis szűk sötét világomban, úgy érzem gyenge, értéktelen vagyok és ez az egy amiben nem csalódhatok, a csokinak nem kell megfelelnem... :S :(

# 2/3Időpont 2014. márc. 30. 20:30 Privát üzenet
A kérdező kommentje:

Azt még akartam írni, hogy most már próbálom kizárni az életemből azokat az embereket, akik csak lehúznak, és azokkal foglalkozni, akik értékes emberek, és valóban ők is szeretnek engem.

Remélem, ha már önálló életet tudok élni, akkor jobb lesz (csak addig ugye el kéne jutnom :( , mert egyenlőre még igen, a szüleimmel lakok, nincs munkám, mert még tanulok.



# 3/3Időpont 2014. márc. 30. 20:33 Privát üzenet

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Szerintetek nagyon megbélyegző ill. megalázó 34 évesen pszihiáterhez járni, meg pszihoterápiára, és hasonló helyekre?
Disszociatív személyiség zavart hogy lehet "észrevenni"?
Van olyan, hogy valaki skizofrén, de csak akkor jön elő belőle, ha lelkileg összetörik?
Tényleg ez az egyetlen megoldás? Van valaki hasonló helyzetben?
Tapasztalt már valaki hasonló dolgot életében, aki igen és esetleg tudja ez mitől lehet az megírná nekem?
Van különbség a disszociatív személyiségzavar és a disszociatív identitászavar között?

Kérdések az Egészség rovatbólKérdések a Mentális egészség rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!