Gyógyulás lehetséges?

"Csakhát nem vagyok boldog és nem is leszek soha (innen ered a harag meg a többi)."

Ez egy saját magát beteljesítő jóslat. Ne csodálkozz, ha megvalósul. A megfelelő pszichoterápia lehetősége Neked is meg van.

A depresszió, szorongás gyakorlatilag egy természetes reakció az adott "környezetei" felállásra.

Ha valaki magányos, gyászol, munkanélküli, beteg...akkor természetes, bár egyáltalán nem kellemes reakció az, amit sokan "pszichés betegségnek" cimkéznek.

Az esetek óriási többségében ez egy élethelyzetre adott adekvált válasz. Néha valóban betegség, mert pszichés "ok nélkül" jön létre. Pl. hormonális alapon kialakuló depresszió stb.

Ergo, amit betegségnek hívsz az nem betegség, hanem egy normális reakció.

Megoldani úgy lehet, hogy azon a környezeti "felálláson" változtatsz, ami kiváltotta.

Ez sokszor nem megy egyedül, érdemes szakember segítségét kérni (pszichológus). Ő segít megérteni és feldolgozni, kezelni.

Olyan is van, hogy a "betegség" (ami nem betegség), magától rendeződik, mert rendeződik a kiváltó ok...például munkához jut az illető, megismerkedik valakivel és a gyász is idővel alábbhagy.

Az, hogy ezek normális reakciók még nem jelenti azt, hogy kellemesek...senki sem szeret depis lenni, vagy szorongó.

Minden esetre érdemes ezeket kezelni szakember segítségével, ha egyedül nem megy.

Tehát, ha azért tette fel a kérdést, mert magának is "betegsége" van, akkor ne skatulyázza/cimkézze fel magát pszichés betegséggel...így-vagy úgy rendeződni fog a dolog. Szinte biztosan. A depresszió egy "epizód" általán az ember életében.

Vannak persze nehezebb esetek...mániás depresszió, skizofrénia...

Gyógyszeresen "kezelni" azért nem túl optimális, mert azt a bizonyos "környezeti" okot, ami kiváltotta a depressziót/szorongást nem dolgozza fel. A gyógyszer gyakorlatilag fixálja az embert a bajában, nem oldja meg a problémát, csak a tüneteket kozmetikázza.

Szerintem minden esetben arra érdemes törekedni, hogy pszichológus segítségével feldolgozza a kiváltó okokat...

Nincs szükség "púderre" az esetek döntő többségében.

Persze vannak kivételek.

Nagyon tetszik az utolsó hozzászólás.

Én nem vagyok gyógyulófélbe, de most az egyik ismerősöm volt kineziológusnál és azt mondja segített neki. nem tudom kérdező te próbáltad. Állítása szerint megadott dátumokat amikor történt az életébe olyaqn törés, nagyobb trauma.....és azokat fogják feldolgozni. Hát nem tudom higyjek-e benne.

2009 - es diagnózisom: Epizódikusan jelentkező pánikroham.

2012 januárjában letettem minden gyógyszert. Teljesen lábra álltam. Szükség volt hozzá egy jól működő párkapcsolatra, azóta a lány már a feleségem. :)

Minden nap komoly stressz alatt állok, de nem csuklok meg, nem pánikolok, nem szorongok, mert nincs rá szükség.

Megélem az érzelmeimet, nem fojtom el magamba a a felgyülemlett mocskot. nem törődök mások véleményével, nem próbálok meg mindenkinek megfelelni. Engem nem a gyógyszerek segítettek igazán, saját magam mentettem meg.

Gyógyszerek nélkül is tudom kezelni a problémáimat és a lényeg: tudom, hogy nem vagyok egyedül.

Szóval van teljes gyógyulás :)