A vadaskert gyermekpszichiátria milyen evészavarosoknak?

Én voltam ott.nem voltam túl sovány(171\53) de már pár napja nem ettem semmit(igazából már nem is nagyon emlékszem csak homályosan),

aztán akkor vittek oda. Elösször rosszul voltam mert nem akartam lemaradni a suliból. De amúgy nem rossz..társas, filmezés, kézműves dolgok ahol én voltam ott csocsó is volt.Meghatározott kajaidők.Én anorexia miatt voltam ugye bent és nekem mindig mindent meg kellett ennem MINDENT.Nem volt kecmec..addig ültek ott amíg meg nem ettem.Volt olyan, hogy 2 szelet májkrémes kenyeret raktak elém és túl hamar megettem és megnézték a zsebeimet nem e dugtam el.Ha túl sokáig voltam a wc-n utánam jöttek.Minden reggel súlymérés háttal a mérlegnek. Végül is ezt minden jogosan csinálták így..Na mind1.Ja meg a közeli kilátóhoz sétáltunk el néha a csoporttársakkal meg a nevelőkkel.Meg volt egy udvar oda is megh. időpontban kimehettünk. Végül is jókat szórakoztam ott a többiekkel de az etetések miatt rosszul voltam állandóan fizikailag meg iidegileg is:(hát ennyit tudok én 16\L

Én nagyon sokszor voltam ott, igaz más problémák miatt, de természetesen láttam, hogy hogyan kezelik az étkezési zavarosokat. Nincsen külön anorexiás csoport, több csoportba is bekerülhetsz, de először szerintem egy amolyan befogadó, akut csoportba fogsz, ott találkoztam a legtöbb evészavarossal. "Barlang" a neve a csoportnak, ha jól emlékszem.

Naponta mérnek, és igen, követnek a mosdóba (bármit mondasz). Addig ülnek melletted, amíg meg nem eszed, amit szükséges, és naponta 6 étkezésetek van, pótvacsorával. Mozogni tilos. A 18 lépcsős programban az eredményeitek alapján léptek mindig egyel feljebb. A lépcsőkön van pl, hogy naponta fél órát sétálhatsz, vagy felhívhatod a szüleidet, és ehhez hasonló "jutalmak".

Valószínűleg elsőre, amikor még a diagnózist állítják fel, nem rögtön a 18 lépcsős programba kerülsz, de utána igen. Férőhelytől függ, hogy hazaengednek-e, vagy rögtön ott kell maradnod.

Valamelyik válaszadónak: sajnos hiába hazudsz bármit, tudni fogják az igazságot. A pszichiáterek nem véletlenül tanultak 8-10 évet az orvosi egyetemen.

Ha elfogadod a segítséget, élvezhető a hely. Persze tudom (nem éltem át ezt a betegséget, de el tudom képzelni), hogy borzalmasan nehéz belátni a betegség tényét, elfogadni a segítséget, és persze enni. De sajnos (vagy inkább szerencsére) ezt nem lehet kijátszani. Van egyéni terápia pszichológussal, csoportos foglalkozások, művészetterápia, minden, amit csak el tudsz képzelni. Ezek nagyon jó dolgok, én mindig élveztem, bár én ugye nem evészavaros voltam. És általában elég jó társaság is verődött össze.

Szóval hogy ha elfogadjátok a segítséget, és megértitek, hogy mindez a TI érdeketek szolgálja, akkor nagyon is jó hely, jó programokkal, kellemes társasággal. Ennek ellenére nagyon nehéz lesz, mire eljuttok ide, kívánok hozzá sok erőt és kitartást! Mindenből ki lehet gyógyulni, és lesztek még ti is igazán boldogok, ha akarjátok! :)

(Jó, én se hittem el, mikor nekem mondták. Voltam ilyen súlyos állapotban, csak más témában - de a gyógyszerfüggőségbe épp úgy belehalhattam volna.)

én tavaly 10 hetet voltam ott öszesene,ebből 2-szer engedtek haza..

Elég rossz volt,főleg az elején,én egy másik kórházból kerültem oda,ahol infúziót kaptam.Az elején kedvesen fogadtak,utána meg közölték a szabályokat:Naponta 5x kellett enni /ebből 2x valami undorító fehérjeturmixot/,és utána fél óráig nem állhattál fel,még pisilni sem mehettél ki,azt is megmondták,hogy a lábadat hogy tartsd.Minden reggel súlymérés,amint felkeltél,már egyből kellett menni,az elején még ittam dugiban vizet,hogy többnek tűnjek,de aztán rájöttek,és nem engedték. Először semmit nem csinálhatsz,nem kapod meg a telefonod,a szüleid nem látogathatnak,nem is beszélhetsz velük,és a csoportfoglalkozásokon sem vehetsz részt,ágynyugalom van.

Aztán ha javul a súlyod,akkor kapod a jutalmakat.

Tornázni nem lehet,nem érdekli,ha nem szereted azt a kaját.

Aztán ha végre kiengednek,először 3 naponta kell járni súlykontrollra,aztán ritkul.

Nekem már csak 2 hetente kell.

De így visszagondolva,ha nem segítenek,meg is halhattam volna,igaz az elején csak azért ettem,h nehogy visszakerüljek oda..

kitartást!