Rajongásból ki lehet gyógyulni? Egyáltalán betegségnek számít?

Magam is keresztül mentem rajta tizenévesen, szép időszak volt, tulajdonképpen meglepő lelki mélységeket megéltem egymagam, hogy álmodoztam az xy művészúrról. Váltottunk két szót, rám nézett.. úristen! De hát ugye kinőttem belőle, lettek valódi kapcsolataim.

Jelenleg összebarátkoztam egy harmincas évei végén járó nővel, akinek férje van, gyereki, komoly munkája, és meglepetésemre pont olyanokat mesél, amiket én 14-16 évesen éltem meg. Tulajdonképpen az egész érzelmi világát ez a rajongás tölti ki. Elmondása alapján őt mindenhol csak kihasználják, nem törődnek az érzéseivel, ő mindenhol csak ad, ennyi öröme van. Viszont mivel én csak azt hallgatom tőle, hogy megy x koncertjére, meg a dedikálásra, ú, meg most beszéltek telefonon is, úgy nehéz elhinni, hogy ő olyan minőségi időt töltene a családjával, szeretteivel, egyáltalán volna alkalma "csak adni". Inkább olyan, mint aki a saját álomvilágán kívül nem törődne semmivel. Ha kérdezem a házasságáról, "jó", de ezen felül nem mond róla semmit.

Merjek célozni rá, hogy nem látom ezt egészen kereknek, esetleg nem lenne-e szüksége segítségre?

Olyan rossz érzés, mert becsülöm, hogy a bizalmába avatott, és ezeket nem úgy meséli, mint aki kíváncsi a másik véleményére, inkább csak kibeszéli magát. De ez nagyon nem tűnik jó iránynak.