Miért tükrözi a lelki állapotom az eddigi megélt legrosszabb állapotomat állandóan?

Nem dolgoztad fel. Azt szokták mondani: az idő begyógyítja a sebeket. De az sajnos nagy tévedés, mert látszólag begyógyul, de ott van a seb betokozódva, mélyen. És szinte az alkalomra vár, felfakadjon, feltörjön. A gyerekkor meghatározó. Az is könnyen lehet, hogy a 7 év előtti fájdalmak vannak a mélyén. A fogantatástól(!) a halálom pillanatáig mindig jelen vagyok, minden fájdalom engem ér, még ha mindez 4 éves kor alatt nem tudatos tartományban van, akkor is. Ott van az, mélyen. A lélekgyógyászok nehezen, de tudatosítani tudják és akkor meg is szűnik. Sokat segít, ha megpróbálod magad felszínre hozni.. írsz, rajzolsz, zenélsz.. A folyamat a lényeg, nem akit így létrehozol. Kiírod magadból, akár ki is dobhatod, akkor már "kint" van.

"a külvilág javul, de belül nem megy a javulás" Igazából 1 (azaz Egy ) világ van. Itt és most. A "belül nem javuló" nem jelenidejű, hanem a múlton való fennakadt tudatrész. Azokat kell jelenbe hozni, tudatosítani, és akkor el lehet engedni. Egészen döbbenetes, hogy egyszer csak azt érzed, már nem fáj, teljesen közömbös. És nagy lekötött enregiákat szabadít fel, hogy a "javuló" világnak örülni tudjunk.