Miért érzem úgy, hogy elidegenednek tőlem a számomra fontos dolgok/személyek? Illetve ha jobban belegondolok, rettegek, hogy ez be fog következni.

16 éves fiú vagyok. Pszichiáter által diagnosztizált nálam a depresszió, a a szorongás, és a kényszergondolatok.

Már most hónapok óta nem kapok semmilyen kezelést, de korábban jártam pszichológushoz, szedtem antidepresszánsokat, nyugtatókat, szorongásoldókat, és gyermekpszichiátrián ia töltöttem 8 napot.

Hatalmas lelki traumák értek/érnek. Vagyis számomra azok. Más lehet,hogy könnyen tudná kezelni,de engem tönkretesznek.

16 évesen még nem határolhatom be a szexuális orientációmat, de a fiúk jönnek be. Érzelmileg és valamilyen szinten szexuálisan is hozzájuk vonzódom. Lányokhoz nem igazán...

Rengeteg bántás,sértés ért már emiatt,megaláztak,éveken keresztül hallgattam. Aztán a reménytelen szerelem is nagyon kínoz. De mióta kialakultak ezek a mentális zavaraim, minden nap egy szenvedés. Nem tudom, meddig bírom még.

Mostanában támadt egy olyan érzésem,hogy rettegek attól, hogy a mostani barátaim,akik mindig mellettem álltak,és szívből szeretnek,elidegenednek tőlem. Nem tudom magam jól érezni a társaságukban,mert ez a gondolat és érzés mindig ott motoszkál bennem.

Úgy érzem,lassan meghülyülök,megőrülök. Mintha szép lassan elfelejteném a dolgokat. De valahog azt ia tudom,hogy ilyenről valószínűleg szó sincs,csak rettegek,hogy bekövetkezik emiatt a rengeteg szorongás miatt. Ez lehet vajon egy kényszergondolat is? Azokból számomra bőven akad.Egyik őrültebb mint a másik. És nem tudom kiverni őket a fejemből,hatalmas szorongást váltanak ki belőlem.

Ha lehet ez mentsváram, a mérhetetlen szorongás miatt néha nyugtatókhoz nyúlok. Egy kis időre levegőhöz juttatnak, enyhítik a félelmet, a szorongást.

Mi lehet velem? Mi zajlik a fejemben? Meg fogok őrülni?