Depressziósnak diagnosztizáltak, és antidepresszánsra akarnak állítani. Elfogadjam? Vélemény?

Én csak ezt a személyiség változásos dolgot nem értem. Mármint ismerek jó pár embert, aki antidepresszánsokat szed, de soha senkinél nem láttam vagy tapasztaltam ilyet. Sőt ha úgy vesszük a pszichoterápia is átformál, mert ugyebár azért rossz a helyzet, mert nem tudod megoldani a problémáidat. Tehát úgy kell változnod, hogy meg tudd.

És nem minden pszichiáter akar ész nélkül gyógyszerekkel tömködni (saját tapasztalat).

Szóval most lepontozás nélkül, valaki elmondaná nekem, hogy mi egy a személyiségváltozásos dolog, amitől mindenki annyira retteg? Csak kíváncsi és tudatlan vagyok.

"Azt mondta a doktornő vagy pszichológus, hogy a kettő együtt kell hogy működjön. Pszichoterápia, és gyógyszer. De ha a hírvivő anyagok hiányoznak, akkor hiába a terápia."

Persze, hogy azt mondja, hiszen pszichiáter, nem fog maga ellen beszélni. Ők az amúgy is csökönyös orvosok között is a legnagyképűbbek, akik a leginkább el vannak szállva maguktól. Majd pont azt fogja mondani, hogy "bizony, ezt nélkülem is meg lehet oldani"?

Olyan pedig nincs, hogy hiányozzanak a neurotranszmitterek (hírvivő anyagok). Van, hogy kevesebb termelődik belőlük, van, hogy zavar keletkezik az egyensúlyukban, vagy van, hogy valami szerkezeti hiba miatt az agyban ezek nem tudnak a normális mértékben a szinapszisokba jutni. Tényleg sokszor van ilyen.

Azonban egy valamit elfelejtünk: itt most az agyról van szó. Ez az a szerv, amelynek a működését tudatosan is lehet irányítani. Kevesebb a szerotonin az agyadban? Lehet. Akkor meg kell tanulnod, meg kell tanítanod az agyadnak, hogy ezt hogy lehet kompenzálni. Nem egyből minden marhaságot beszedni, ami kapásból kicsinálja az agy tök érzékeny egyensúlyát.

Tudod, ha valakinek nincs elég izma, hogy felemeljen száz kilót, akkor sem az a (helyes) megoldás, hogy mindenféle izomnövelőt kezd el szedni, hanem az, hogy szép apránként elkezd edzeni. És a végén egészséges emberként meglesz az az ereje, amivel 100 kilót, sőt, még többet is fel tud már emelni.

Ráadásul van egy dolog, amiről soha nem beszélnek ezek a nagyszerű szakemberek: az, hogy ők gyakorlatilag csak találgatnak a tünetek alapján. Meg tudják mérni, hogy mennyi a szerotonin meg a dopamin az agyi sznapszisaidban? Meg tudják határozni, hogy mennyi kellene még a normális működéshez? Egyáltalán, meg tudják mérni, hogy melyikből van több vagy kevesebb a kelleténél?

Hát baromira nem. Akkor meg miről beszélünk? Lövöldözzünk vaktában, azon az elven, hogy egyszer csak bejön a tippünk? Ha igen, akkor az már bocs, de nem tudomány, hanem szerencsejáték.

És hogy a terápia csak a gyógyszerekkel együtt hatásos?

A nagy francokat. Érdekes, nekem a volt pszichológusom, akihez krónikus depresszióval fordultam, ő mondta, hogy ez nincs így. Hogy rajtam múlik, hogy mit akarok: évekig, vagy akár életem végéig gyógyszert szedni, ami vagy hat, vagy nem, és ki tudja, hogy károsítja a szervezetemet; vagy pedig a problémának az okát felderíteni és megoldani, és idővel tényleg egészséges emberként élni?

Ő is megerősítette, hogy az agyi "rendellenességek", egyensúlyzavarok az esetek döntő többségében, pár nagyon extrém esettől eltekintve kellő akaraterővel gyógyszer nélkül is orvosolhatók. Hozzátenném, nem egy utolsó sarlatánról van szó, hanem talán az ország egyik legjobb pszichológusnőjéről, akihez bekerülni is nehéz.

#12: igen, a terápiával is valamilyen szinten formálod a tudatodat, és ennek következtében a személyiségedet. Mint ahogy az életben minden, tanulás, család, barátok, szerelem, munka, mind-mind a személyiségünkre hatnak.

Csak nem mindegy, hogy az természetes módon, tanulási/tapasztalási folymatok útján, tulajdonképpen az egyén lelkével szinkronban történik-e, vagy "erővel" változtatják meg, molekuláris szinten.

Persze, én csak a saját és közvetlen ismerőseim tapasztalára építhetek, nem tudok messzemenő statisztikákat felvonultatni, de az, hogy a közvetlenebb ismerőseim között van 8 személy, aki megjárta a "tébolydát", kisebb-nagyobb panaszokkal, és abból hárman is durva személyisgváltozáson mentek keresztül, persze közülük csak egy volt az, aki beismerte, hogy igen, az tényleg durva személyiségváltozás volt (na meg én is ezen a véleményen voltam magamat illetően), és a gyógyszer abbahagyása után jött rá, hogy aki az utóbbi két évben volt, az valójában nem is ő volt. Persze, ez is értelmezés kérdése, meg el lehet rajta filozofálgatni, de minden esetre elgondolkodtató.

Egyébként én változatlanul azt mondom, hogy egy JÓ pszichológusnál meg kell próbálkozni a terápiával, azzal veszíteni valód nincs. Aztán ha az netán nem használ, akkor meg lehet próbálni a gyógyszeres kezelést.

Tapasztalat: a Lamolep hangulatstabilizáló, ha nem vagy rá allergiás, hosszú távon is bejön, az öngyilkosságtól és más autoagresszív gondolatoktól megvéd.

Rajtam kipróbálták már az összes antidepit, volt ami használt, de aluszikonnyá tett és frakaséhséget okozott, le kellett állnom róla.

A venlafaxin hatóanyagú szerek bejöttek, különböző néven vannak forgalomban, van drágább (originális) és olcsóbb is, a hatás között nem fedeztem fel különbséget.

A pszichiáterek többsége kizárólag ezt a kémiai gyógyítást csinálja, terápiával csak kevesen "bajlódnak", elszoktak tőle, drága, hosszadalmas, csak magánrendelés keretében csinálják, egy két bentlakásos intézmény kivételével. TB támogatású rendelőkben egyáltalán nem.

A venlafaxinról fokozatosan le lehet jönni, no problem.

Buda Béla utolsó nagylélegzetvételű könyve (Az elme gyógyítása)a pszichiátriát ostorozza, éppen azért mert a pszichoterápiát hanyagolják, attértek az automatikus gyógyszeres kezelésre. Ennek következtében jelentősen csökkent az öngyilkosságok száma, de vannak kivételek, pl. Arató András, aki - pszichiáterként - lett öngyilkos.

A kétfajta kezelés (terápia és gyógyszer) kiegészítheti egymást, de mindkettő működik a másik nélkül is. Viszont pszichoterápiából sok fajta módszer, sok "iskola" létezik, nem tudhatod, neked melyik passzol. És nem igaz, hogy minden terapeuta meg tud gyógyítani. Daubner Béláról tudok, aki mindenhez ért, de nehéz hozáá eljutni. Jók a szakmában: Zseni Annamária, ő hipnoterápiával gyógyít, vannak még jó Gestalt-terapeuták, a hagyományos pszichoanalízist felejtsd el. A terápiákat egyébként jellemző módon szinte csak pszichológusok végzik, hiszen nem orvosok, gyógyszert nem alkalmazhatnak.