Depressziós vagyok? :/

Nem bízok a tesztekben,szerintem olyanok mint a horoszkópok (mindenkire igaz lesz..).

Kitöltöttem jó pár ilyen kérdőívet,azt mondta a legtöbb hogy súlyos depresszióban szenvedek,de én nagyon sok ilyesmi dologra azt mondom hogy ez csak a tinikor biztos.

13 éves lány vagyok,nyolcadikos.Nagyon jó tanuló vagyok,vannak barátaim,majdnem mindenki aki ismer az szeret.

Csak sajnos én ezt nem tudom értékelni.Kezdem az elején.

Apámat mindig hiányoltam,pedig velünk él/t.Sosem ért rám,anyukám dolgozott,nővéreim meg nem mindig játszottak velem.Egyedül voltam nagyon sokszor.Oviban vertek a gyerekek,hiába szóltam bárkinek.Nem volt vérköpés,meg ilyesmi,csak sok kék-lila folt.

Sokáig nagyon félénk voltam alig voltak barátaim.Mára csomó barátom lett,a fiúk is érdeklődnek irántam,de nem érdekel.Éveken át magamban próbáltam megoldani a problémáim és egy idővel már feladtam,feleslegesnek éreztem.A barátaimat tényleg szeretem,de sokszor csak egy váll vagyok amin sírnak,az én problémáim meg nem ér fel az övéjükhöz.Ha meghallgatnak vagy nem mondanak rá semmit,vagy valami baromságot mondanak rá,vagy meg sem hallgatnak.Már nem érdekel túlzottan hogy milyen jegyet kapok,nem tudok örülni se sírni.Tudom hogy otthon kapok egy "simit" a fejemre aztán le vagyok sz_rv@. Minden nap fáj valamim,fáradt vagyok mert borzasztóan alszom.Szomorúan ébredek s alszok el..Sokszor gondolkozok azon kit hogyan ölnék/kínoznék meg,be-be villan egy kép,hogy egy szembe beleszúrnak egy oltótűt vagy ilyesmi.Az ilyen filmeket bírom.Metált és rockot hallgatok,csak ez a fajta tudja enyhíteni a hirtelen támadt dühömet,levertségemet.Majdnem annyira szeretek egyedül lenni,mint például egy "buliban" a barátaimmal (csak azért nem szeretem annyira,mert tudom hogy ez rossz).Belém lett nevelve az "NBS" (ne bízz senkiben) szabály apám által,aki mellesleg minden kedves szavam ellenére hív: retardált,önző,buta,idióta,disznó,hülye sorolhatnám..Volt már példa arra hogy elküldött a büdös ***** anyámba.Könnyen sírom el magam,hívogat és közben hánynom kell a drogoktól...(nem fogok drogozni az száz,csak arra vágyok hogy pár óráig ne legyek az a szomorú,érzelem mentes stréber aki vagyok).Amikor hazaérek és a tükörbe nézek sokszor mondok bántó dolgokat magamra..Folyamatosan sikítani akarok,verekedni,nagyon könnyen agresszív leszek.Olyan gondolataim vannak,hogy miért vannak emberek a földön,mi a megfelelő cél,mi adtuk e vajon az értelmet az életnek e ezekkel a pót dolgokkal pl.:szerelem,ölelés stb..Verseket szoktam írni,azzal kicsit "Könnyítek" magamon..Nem tudok hízni bármennyire is akarok,mert elég vékony vagyok szerintem (160 cm 40 kg),mindenkinek az első reakciója hogy:Neked biztos zörögnek a csontjaid! vagy Igazi csontkollekció vagy!

Nem esik jól és próbálok tenni is érte!Itthon szoktam edzeni,hogy meg legyen a napi sport.

Most ennyi jutott eszembe.Ez most a tinikor?Vagy micsoda?:/ Nektek volt ilyesmi?