Járt már úgy itt valaki, hogy a pszichológus hazazavarta, mert kikelt magából?

Valószínűleg nem volt problémának nevezhető az a valamid:DD

Volt egy nő még Csernusnál 2 órát rinyált neki a csaj és ezt a szöveget kapta egy füzetlapra: "Rinya-Pina".

Hmmm...én vagyok az előző hozzászóló. Nem nevezhető problémának az a "valamim".

Akkor kérdem én tőled, hogy az nem probléma, ha valaki egész nap otthon ül, mint egy remete, önbecsülése zeró, annak ellenére, hogy egy szép arcú csaj, az hogy az alakja milyen.....változó, mivel étkezési zavarokkal küzd, hol csontsoványra lefogy, hol meghízik 90 kilóra. Depressziós, a hangulata mint a hullámvasút. Öngyilkossági hajlamai vannak, próbálkozásai már 3. Ezenkívül képtelen dolgozni már évek óta, mivel emberek közt kell lennie, és nem képes erre, mert szociális fóbiája van, folyamatosan szorong...és még sorolhatnám....Szerinted ezek után fair volt a pofámba nevetni, pardon, helyesbítek, nem nevetett, mosolygott végig. Mindenki a külső alapján ítél. Azért mert én egy szép csajnak mondott egyén vagyok, akkor ugye nekem nem is lehetnek problémáim, ugye???

Most mondjam azt hogy a depresszió "semmi"?

Igazából csak egy hangulatbetegség és nem személyiségzavar,neurózis netán pszichózis!

A röhögés, a nevetés és a mosolygás között kilométernyi különbségek vannak. Csak megjegyzem. Nem egymás szinonimái (főleg a pszichológiában) és a motivációk is teljesen mások. Lehet hogy te attól a mosolytól úgy érezted nem vesz komolyan, de ő talán csak ilyen amikor próbál kedves és együtt érző lenni. Abból amit leírtál egyedül az jött le nekem, hogy sajnálatos módon vagy olyan rossz állapotban, hogy sokkal érzékenyebben reagálj az ilyesmire és sok mindent támadásnak érezz, ami talán nem az. Persze egy pszichológusnak ezt érzékelnie kéne, de ők se mindenhatóak. Ami egyértelmű, hogy nem ő volt a neked megfelelő pszichológus. Az ilyesmi megesik. Én is találkoztam már olyannal, akit legszívesebben megrugdostam volna.

De nem tartom kizártnak, hogy a te elképzelésed az igaz és mosolyogva kinevetett, csak ilyenkor én mindig megpróbálom logikusan felmérni a másik motivációit, mert pontosan tudom, hogy az emberi kommunikáció még a pszichológusnál is nagyon félre tud menni.

De ha a mosolygás akkora probléma, akkor én biztos totál hibbant vagyok, mert reflexből mosolyogva mesélek a legdurvább problémáimról, mert önkéntelenül ezzel próbálom enyhíteni a dolgot. Már több szakember észrevételezte. És hozzá teszem viccelődni és nevetni is szoktam pont ugyanezért, bár ez ritkább. Annyira azért nem szoktam humoromnál lenni átlagban.