0,5 xanaxból mennyit szedhetek be 15 évesen hogy ne legyen bajom?

A Xanax vényköteles nyugtató. Ha orvos írta volna fel neked, akkor tudnád az ajánlott adagolását, orvosi javallat nélkül pedig nem szabadna szedned.

Biztosan te i

# 3 vagyok, feltehetően azért maradt le a hozzászólásom egy része, mert pont miután a küldés gombra kattintottam, közel egy percre megszakadt az internet kapcsolatunk.

(Engem is meglepett így utólag, hogy az eleje végül elment, mert azt hinném, hogy minden vagy semmi elven működik a dolog.)

Xanax túladagolás mindenesetre nem okozhatta ezt a kis incidenst, mert életemben nem szedtem, a gyógyszer fogyasztásom meg kb. évente 4-5 szem aszpirin.

Annyit akaratam még írni, hogy:

Biztosan te is tudod, hogy nem lenne jó ötlet 15 évesen vényköteles nyugtatószereket szedned. Nem tudom, mi miatt szorongsz, és milyen jellegű stressz ér, de nem tudnál a szüleiddel és/vagy az iskolapszichológussal beszélgetni arról, hogy hogyan tudnád jobban kezelni azt a helyzetet, ami nehézséget okoz?

# 6

Igen, feltételeztem, bár matematikailag valóban van esélye annak, hogy épp Xanaxal ütöttem ki magamat írás közben. :-)

(És tényleg egyetértünk, fel is pontoztam a 2. hozzászólásodat.)

Kérdező, ha van kedved, szerintem megírhatnád, hogy mi miatt stresszelsz és szorongsz, hátha tud valaki valami gyakorlatias tanácsot adni, ami akármilyen picit is, de segít valamit.

Na és min stresszelsz 15 évesen, annyira, hogy már gyógyszernek nevezett droggal tömöd magad?

Jól kezded gratula Te bula

Nem biztos, hogy bölcs dolog egy 15 éves gyereken ítélkezned, és bármifajta következtetést levonnod arra nézve, hogy indokolt-e vajon a szorongása, vagy hogy miért nem tudja feldolgozni az őt érő stresszt, adott esetben miért nem tud hetekig rendesen aludni, stb. ha semmit nem tudsz az életéről, családi körülményeiről, arról, hogy milyen helyzetben van.

Nem tudom, mennyi élettapasztalatod van, és láttál-e esetleg olyan családokat közelről, ahol a gyerekek kicsit, vagy nagyon magukra vannak hagyva a problémáikkal, vagy ahol olyan dolgokon mennek keresztül, olyan élethelyzetekben kell létezniük hosszabb távon, amit egy felnőtt is nehezen tudna végigcsinálni, lelkileg feldolgozni.

Pár hónap alatt olvastam már itt olyan kérdéseket szép számban kétségbesett tizenévesektől, hogy a szívem összeszorult. (Amik így hirtelen eszembe jutnak: kislány, akinek - ha jól emlékszem, 10 éves korában - meghalt az anyukája, apukája bánatában az alkoholba menekült, egyre jobban "szétcsúszott", és lelkileg is, fizikailag is őt kezdte bántalmazni; egy másik, aki erős testfelépítésű, agresszív, gyógyszeres kezelés alatt álló skrizofrén bátyja miatt él félelemben az édesanyjával együtt; aztán egy olyan eset, hogy alkoholista munkanélküli apával és munkanélküli anyával fognak utcára kerülni hónapokon belül hiteltartozás miatti árverezés következtében, és azt kérdezi a 14 éves kislány, hogy vajon mi lesz vele és a kisöccsével, hova fognak kerülni; egy 16 éves lány, akit megerőszakolt egy 18 éves fiú, de nem meri elmondani a szüleinek, mert attól fél, hogy őt hibáztatnák, mert ő ment fel a fiú szüleinek a lakására, akit csak kb. egy hete ismert csak, és most attól retteg, hogy terhes.

Ismerek olyan 16 éves lányt, aki másfél év alatt végignézte az öccse életéért folytatott küzdelmet egy kezdeti téves diagnózis után, beleértve az utolsó hónapokat, amikor már olyan fájdalmai voltak, hogy csak heroin tapaszokkal lehetett a szenvedését csökkenti, azóta pedig próbálja feldolgozni, hogy 12 évesen eltemették a testvérét.

Általános iskolában és gimiben is volt olyan osztálytársam, akit lelki terrorban tartott és/vagy fizikailag is bántalmazott az apjuk, és olyan is, aki az öccsével együtt próbálta védelmezni az anyukat olyankor, amikor - a józanon állítólag "normális" - apjuk időnként részegen jött haza a kocsmából, és átment agresszívbe.

Ezek nyilván nagyon durva példák, és őszintén remélem, hogy a kérdezőnek összehasonlíthatatlanul kisebb a problémája, de tudni igazából nem tudhatja egyikünk sem így ismeretlenül.

Abban egyetértek veled, hogy akármi a gondja, nem a Xanax a megoldás (valószínűleg egy orvos is csak átmenetileg írna fel neki nyugtatót, és azt is csak végszükség esetén), de szerintem azért elgondolkozhatnál azon, hogy milyen formában és milyen hangnemben adsz hangot a véleményednek anélkül, hogy bármit tudnál erről a 15 éves gyerekről azon a minimális információn túl, amit megosztott itt.