Kényszergondolatokkal küzdőkhöz szólna elsősorban a kérdésem:szoktak e olyan jellegű "egzisztenciális" gondolataitok lenni, amelyek az élet értelmével, emberi testtel, annak működésével kapcsolatosak?

Hát ez az, hogy amikor ezen "agyalok", akkor szorongok...ahogy fentebb a leírásban is írtam; meg "énidegennek" érzem, mivel alapállapotban eszembe se jut ilyenekről gondolkodni, és olykor csak úgy betörnek az elmémbe ezek a gondolatok.

Nem nevezném derealizációnak sem, annyira nem irracionális az érzés, inkább az rémiszt meg olykor, hogy egyáltalán ezen gondolkodom.

Olyasmi érzés ez, mint amikor a suliban az emberi testről tanulsz és megdöbbensz, hogy az ember csak "ennyi". Vagy rémisztő az a gondolat is, hogy nem vagy egyéb, mint az agyad...egy időben elég sok idegrendszeri sérüléssel küzdő emberrel találkoztam, annyira furcsa/félelmetes, hogy mennyire sérülékenyek vagyunk:pl. egy szülés közbeni hypoxiás állapot és a személyiségnek lőttek..Nem rémisztő?

Kettes válaszoló, ha még olvasod: neked milyen jellegű gondolataid vannak pontosan? Irhatsz privátban is, ha gondolod...