Szadista vagyok, mazochista, vagy csak egy szimplán elcseszett ember?

Szeretem bántani az embereket lelkileg. Vagyis nem. Inkább azért csinálom, mert már csak abba látok örömöt, ha valaki olyant szégyeníthetek meg, aki már szintén bántott másokat, puszta "menőségből". De ott a probléma, hogy sose tudok magamon uralkodni. Meglátok egy random lányt, lek.urvázom magamba és egy jót nevetek, hogy saját magam előtt megszégyeníthettem. Igazából ezt nem tudom leírni. Ha engem bántanak, akkor viselem. Néha sírok, de viselem, vagy keményebben visszavágok, és le nem szállok róla, soha többet. De lényegében azt is szeretem, ha bántanak. Jó érzés, mert tudom, hogy erősebb leszek tőle. És tetszik, hogy CSAK velem foglalkoznak. Szeretem a figyelmet.

De ugyanakkor mostanába marásig szétfeszít a bűntudat és nem ttudom mihez kezdjek.