Bipoláris vagyok és Borderline-os. Amikor rátok tör az öngyilkossági hajlam, mit tesztek, mi vált be, hogy eltereljétek róla a figyelmeteket?

Nekem az egyetlen bevált módszer ilyenkor, hogy úszok az árral, vagyis elhatározom, hogy véget vetek az életemnek, teljesen beleélem magam. Végiggondolom pl. hogy kinek írok búcsúlevelet, mi lesz benne, ki hogy fog reagálni a halálomra. Erre a bennem lévő összes feszültség eltűnik, feloldódik, teljesen megnyugszom. Ezután ugyanúgy képtelen vagyok ártani magamnak, mint egy egészséges ember, és a hangulatom is javul, kitágul a tudatom.

A jelenség magyarázata az, hogy az öngyilkosok nem tudják elfogadni, ami történik velük, meg vannak győződve róla, hogy az egójuknak több jár. Mivel az egónak ezt az általuk vélt igényét nem tudják kielégíteni, ezért szenvednek, olyan nagy feszültség keletkezik bennük, amit maguktól csak ennek a hatalmas egónak az elpusztításával tudnak megszüntetni. Ez vezet az öngyilkossághoz, ahol az egó mellett a test is elpusztul. De a játszma megfordításához az is elég, ha csak gondolatban vetsz véget az életednek, ez a nagy egó akkor is eltűnik. Legalábbis én így tapasztaltam, nem tudom, másnál hogy működik ez a módszer.

Olyankor csak fekszek az ágyban, és hagyom, hogy átjárjon ez az érzés, hogy minél előbb túl lehessek rajta. Sírni nem tudok, csak próbálom elviselni a súlyos ürességet, ami teljesen odaszögez az ágyhoz, és úgy érzem ki akarja sajtolni belőlem az életet. Zenét szoktam hallgatni néha, szomorú, melankolikus számokat, közben úgy érzem nem vagyok egyedül, hiszen aki megírta, az is így érzett, és a több ezer ember, aki hallgatja, azok is ismerik az érzést.

Ha ki tudok kelni az ágyból, akkor elmegyek sétálni, hátha kitisztulnak a gondolataim.

Én rögeszmés-kényszeres vagyok, az egy kicsit más, de nekem is vannak módszereim hasonló esetekre. Leírom, hátha neked is beválik:

1. Megkérdezem magamtól, eszemnél vagyok-e vagy sem? Ha "nem" a válasz, akkor minden további gondolatom irreleváns, amivel nem érdemes foglalkozni, meg kell várni, hogy elmúljanak!

2. Tudatosítom magamban, hogy ez nem a valóság! Emlékeztetem magam, milyen vagyok "józanul".

3. A "beleélés" is segíthet, csak attól nekem teljesen lefárad az agyam, és mindig kockázatos, hogy nem lesz-e még rosszabb.