Ó istenem hogy/hol tudtam elrontani ennyire az életem?

Először is helyesírást megtanulni :) Komolyan mondom.

Nem tudom hány éves vagy, gondolom tini, úgyhogy csak azt tudom mondani, nyugi, lesz jobb is. Én 26 éves vagyok, nagyjából 19 éves korom körül kezdtem elkezdeni kinyílni. És mostanra se mondom azt, hogy befejeződött a folyamat, de ha visszatekintek az elmúlt 5-6 évemre, rengeteget változtam, fejlődtem.

Rajtad múlik. Foglalkozz azzal ami érdekel. Én a meditációt is ajánlanám, bár embere válogatja.

Csak azt tudom mondani, amit a 10 évvel ezelőtti magamnak is tudnék tanácsolni:

Élvezd az életet és ne görcsölj annyit.

Ne félj. Amikor anyámnak elege lett abból, hogy félek a pókoktól, fogott nekem egy nagy kerti példányt és a kezembe nyomta. Sírtam, remegtem, könyörögtem, hogy hagyjon, de hajthatatlan volt. Megfogtam a pókot, azt hittem, összeesek a félelemtől. 2 percig tartani kellett. Én 4 percig bírtam. Nem mondom, hogy megszerettema pókokat, sőt, a mai napig nem én fogom meg őket, hanem a párom, de a páni félelem elmúlt.

Amikor az egyetemen előadást lehetett tartani, és ez sokszor előfordult, én mindig kihúztam magam, és titokban irigyeltem aki fel mer szólalni. Aztán anyám jutott eszembe, meg a pók. Jelentkeztem előadást tartani. Először persze csak kisebb csoportnak. Remegtem megbicsaklott a hangom, és naná hogy ezt észre lehetett venni. Na, de megcsináltam! És még jó párszor megcsináltam...ma már gond nélkül kiállok nagyobb közönség elé is, ha úgy van. Bár nem kell, hogy kiálljak, de a lényeg, hogy ismerkedni is tudok, beszélgetni, stb.

Szóval röviden:

helyesírás

a félelmet le kell győzni

élevezd a fiatal éveidet, és foglalkozz azzal ami érdekel :)

Még a meditációt is ajánlanám, bár ezt embere válogatja. Nekem is ajánlották mikor 16 voltam, de csak nagyjából 23 éves korom körül fedeztem fel igazán magamnak. Az a helyzet, hogy az utat magadnak kell megjárnod. Mindig úgy van, jó esetben, hogy az ember tanul, folyamatosan. A mai eszemmel rengeteg mindent másképp csinálnék mint régen, és biztos vagyok benne, hogy mondjuk 5 év múlva is lesz egy csomó minden a mai énemben, amire azt mondom hogy mennyire más voltam.

Ne az határozzon meg, hogy vajon mit gondolnak rólad mások, hanem, hogy Te mit gondolsz magadról? Illetve inkább, Te mit akarsz kihozni magadból? Hogyan tudnd kihozni? Ilyesmi kérdéseket is érdemes feltenni.

Mindenesetre valószínűleg 5-10 év múlva már csak nevetni fogsz mostani önmagadon. :)

Tizenévesen én is így írtam volna magamról. Teljesen reménytelen vagy, és még bele is magyarázod a fejedbe hogy milyen vagy. Szerintem az a valóság, hogy észre sem vesznek a társaid, csak az a pár ember akivel beszélsz, és ennyi. Ha helyedbe lennék, mostantól elkezdeném trenírozni magam.

A külső annyira fontos, hogy igényesen nézzél ki.

Ha nem sportolsz, kezd el, én úszással kezdeném, mert a víz nyugtató hatással van a pszichére. Oldja a szorongást. Érdemes küzdő sportba is belevágni (karate vagy box), ha lány vagy, még menő is lennél. Az ilyen sportok azért szükségesek, mert kialakítja a személyiségben a küzdeni akarást, versenyszellemet, és az élet legtöbb területén erre nagy szükség van.

A beszéd a legfontosabb, önbizalmat ad!! Elmennék egy beszédtréning tanfolyamra, ahol megtanítják, hogy kell felszólalni mások előtt, meg kell tanulni jól vitázni, érvelni. Megvédeni magad!!

Másik, ami szerintem a legfontosabb a pozitív hozzáállás, ahelyett, hogy belemagyarázod magadba, hogy senkinek nem kellesz, rossz a híred, senki vagy, azt hiszed rajtad nevetnek. Ezeket verd ki a fejedből, mert nagyon lehúzza az energiáidat. Ahogy elkezded emészteni magad, már az első rossz gondolatot el kell kapni, és helyette lecserélni építő mondatokra->pl: ezentúl jobban leszek, odafigyelek magamra, jól fogom érezni magam, beszélni fogok a társaimmal stb..

Meditáció: próbálj lepihenni, elmerülni magadban, csukd be a szemed, és hallgass videókat: https://www.youtube.com/results?search_query=aykontroll+pozi..

Szerintem a kedved is jobb lesz tőle!

Sok kitartást!