Mit csináljak? Tudnátok segíteni?

Hol is kezdjem... Talán a problémám nem akkora probléma külső szemmel, mint a fejemben. Szóval. Húgommal élek egy szobába 15 éve. Most leszek 19 éves. Fiú vagyok. Már alig bírom, hogy nincs itthon egy nyugodt percem sem. Egyszerűen már nem bírom elviselni, hogy nem tudok megnézni egy filmet úgy hogy totál egyedül nézzem, nem tudok úgy tévét nézni hogy ne lássa hogy mit csinálok, a gépen sem tudok úgy csinálni semmit se, hogy arról ő ne tudjon. Még ha nem is szándékosan, de mindent tud és lát. Egyszerűen szükségem van privát szférára legalább egy-két napra, amikor az egész házban totál egyedül vagyok, és nyugodtan csinálhatok bármit. De ilyen nincs sosem, és ez már kezd az őrületbe kergetni. Eltudnék menni valahova hogy egyedül legyek, de én itthon szeretném ezt a magányt. Ma hazajöttem, és reméltem hogy nem lesz itthon senki, mivel tesóm is kolis, és csak pénteken jönne haza. Erre este beállít ő is, mivel beteg. Most pedig valami érzelmi kavalkádba kerültem. Egyszerre van sírhatnám és vagyok ideges. Bizsereg az agyam, majd szét csattannak az ereim. Mit javasoltok, hogyan tudnám ezt leküzdeni? Mit kellene tennem? Egyszerűen anyám érdeklődése is csak felidegesít és nem tudok neki normálisan válaszolni, csak ilyen gorombán. Segítsetek légyszi.