Miért vagyok lelkileg ennyire gyenge? Meg miért ilyen rossz az életem? Meg úgy egyáltalán mi bajom?

Annyira összetett ez a dolog, nem is tudom hogy hol kezdjem. De annyira nem jó élni.. Konkrétan mintha nem is élnék.

Lelkileg annyira gyenge vagyok, hogy hihetetlen. Az egyik dolog amiben ez megnyílvánul, hogy ha valaki beszól nekem vagy kritizál én teljesen bezárkózom, és rosszul esik amit mond. Pl az osztályban ha valaki beszól amiatt, hogy fiús a hangom lány létemre, akkor képes vagyok hetekig meg se szólalni.

Ebből egy erős önbizalomhiány is fakad, konkrétan a boltban ha keresek valamit nem merem az eladót megkérdezni, inkább keresem ott vagy meg se próbálom és hazamegyek a cucc nélkül. Bárkihez hozzászólnék nem merek, mert félek hogy rosszat gondol rólam (elég undorítóan nézek ki). Csomagot átvenni képtelen vagyok, még időpontot kérni a fodrászhoz és elmenni egyedül sem tudok egyedül, mindent anya intéz..

A rokonok előtt is nagyon szégyellős vagyok, pl ha lent vannak nem merem előttük magamat adni, meg se szólalok és ha telefonálunk, akkor is nagyon szűkszavú vagyok, aztán utána ezen idegeskedem, hogy megint mit gondolhattak rólam.

A barátaim előtt valamiért nem vagyok ilyen.

Egész nap idegeskedek, nem tudom élvezni az adott pillanatot és nem tudok a mának sem élni, mert folyton vagy a múlton vagy a jövőn idegeskedem, feszült vagyok és irritált.

Nagyon kötődöm anyához, sokszor miatta is aggódok, az összes gyermekkori rosszaságomért felnőttként okolom magam, félek a jövőtől is, hogy mi lesz velem nélküle...

Nem tudom, mi történt velem és miért lettem ilyen lélek gyenge... Azt még tudni kell, hogy apám alkoholista volt és sokat ordibált velem régen, vagy be volt rúgva és akkor nyugodt volt, vagy pedig olyan időszakja volt, ahol próbálta letenni az italt, és hetekig nem ivott, de akkor volt az hogy mindenért ordibált és leszidott. Igazából ennek a korszaknak már vége, 10 éve egy korty alkoholt sem iszik és nem ordibál velem, és próbál érte azóta is kiengesztelni, meg én nem is haragszom már, de gyerekként biztos kihathatott rám valamennyire...

Még az is megemlítendő, hogy képtelen vagyok összejönni bárkivel is. Akárhányszor megismerek valakit és ő is elkezd nyitni felém, hirtelen bezárkózok és rájövök, hogy nem is akarok kapcsolatot, mert tök gáz az egész és akkor nem nyitok felé többé.

Visszaolvasva amit eddig írtam elég összevisszaság, meg teljesen abnormálisnak tűnik, de nem tudom hogy mi bajom van és hogy kezdjem el megoldani az egész helyzetet. Ez már nem egy rossz szokás, hanem a teljes életem ilyen szar és nem tudom mit kezdjek vele.

Voltam már pszichológusnál, de nem nagyon segített mert először neki sem mertem megnyílni, aztán mikor megtettem akkor valamiért nem haladt a dolog. Ide már pszichiáter kéne?

Egyébként más dologgal nincs gondom, jó jegyeim vannak az egyetemen és vannak barátaim. Csak ez a lélek gyengeség ami ennyire súlyos.